Ötschergräben

Gergő két osztálytársának édesapja (Pesti Péter és Tatai Tamás) felhívást tett közzé a minap. Ők gyakran járnak együtt kirándulni és most meghívtak másokat is, hogy a gyerekek és szülők ismerkedjenek. Nekünk ez persze sokkal jobban fekszik, mint egy hülye szalonnasütősdi a szombathelyi Fortyogónak minősülő Parkerdőben.
Mi azonnal jelentkeztünk is, kiderült, hogy más nem. Így aztán szombaton hajnalban, a hat óra előtti setétben útra kerekedénk. Az Ötschergräben az Alpok között van, nem messze Bécstől, egy Mariazell nevű híres búcsújáróhely mellett. Innen kb. 200 km. Én nem akartam autópályajegyet venni, így aztán valamennyien mellékutakon mentünk. Ez sokkal szebb, de borzasztóan kanyargós és hosszabb, mint amilyennek az útvonaltervezők számítják. 3,5 óra volt az út odáig.Rengeteg szerpentin, hegy-völgy, jól megdolgoztatja az embert a sok kapcsolgatás, meg persze a motort is. Helyenként 20%-os körüli emelkedők vannak, van ahol hármasban sem tudja kihúzni a kocsit a motor, muszáj kettesbe váltani.
Útközben néhány helyen útépítés miatt terelés volt, úgyhogy kóvályogtunk egy kicsit, de a GPS szerencsére megtalálta az utat, nem veszítettünk túl sok időt.
Egy Wienbruck nevű helyen álltunk meg, itt van egy óriási parkoló (bár most éppen átépítés alatt). Leraktuk a kocsikat és megvettük a belépőt az Ötschergräbenbe. Nekünk hármunknak kb. 12 euró volt. Nem túl olcsó, viszont ezzel külön jegy nélkül fel lehet szállni egy útra a helyi keskeny nyomtávú vasútra. Ez Mariazell és Sankt Pölten között közlekedik, érinti Wienerbruckot és az Erlaufklause állomást is, ahova terv szerint megérkezünk estefelé.

Az Ötschergäben valójában egy nagyon mély szurdok, helyenként 100 méternél is mélyebb. Az Ötscher nevű, 1900 m-es hegy tövében van.

A túra arról szólt (majd pár nap múlva, ha lesz rendes internetem, felteszek egy jó helyi térképet is), hogy lementünk a szurdokba. Ott van egy kis vízierőmű, ami egy fenti tóból föld alatt levezetett vízzel működik. Leereszkedés közben van a Lassing-vízesés (Lassingsfall). Utána a szurdokon mentünk végig a Mirafall-ig, és onnan tovább a Schleiningfall-vízesésig. Onnan az erdőn keresztül kikapaszkodtunk a szurdokból és egy földűton visszamentünk az Erlaufklause tóig, ahonnan vonattal mentünk vissza a kiindulópontra, Wienerbruckba. A teljes úthossz (mármint a gyaloglás) szinte 22 km volt.

Érkezés Wienerbruckba. A kölykek csoportos pisilést tartottak.

Mélyen alattunk a patak.

 Prímán kiépített pallók az oldalban vagy a patak fölött, vagy sziklába vájt ösvények - így lehet lejutni a szurdok aljára.