Gergő csimpaszkodása

A rádió megint leszippantotta az akkumlátort az autóban, vagy talán az akku érett meg a cserére - ki tudja?
Mindenesetre, ma gyalogos nap volt. Szerencsére szép az idő, Gergővel gyalog jártuk meg a bevásárló körutat. Visszafelé megálltunk egy játszótéren.

Első hó

Az idei első hó. Kevés és taknyos, ahogy az lenni szokott. Pár óráig tartott ki, aztán el is olvadt. Viszont kellemetlen idő lett, szeles, hűvös.

Csutka is kezdte kényelmetlenül érezni magát a hideg szélben, így Gergő segítségével összeütöttem neki egy kutyaházat. A padláson hányódott egy régi konyhaszekrény, annak a felső részét fűrészeltem le, és bejáratot fűrészeltem az oldalába. A szekrény ajtaja így felülre került, s továbbra is nyitható. Ez azért jó, mert így könnyen tisztítani lehet, ha Csutka már összekoszolta. Szigetelésnek beletettem a Gergő bölcsőjéből megmaradt kismatracot. Szerintem príma lett, bár persze esztétikailag nyilván egy hajszállal elmarad a tökéletestől. De majd lefestem, s akkor jobb lesz. Drukkoltunk Csutkának, hogy mihamarabb megszokja. Egész nap mellette feküdt a küszöbön, de amikor este lehűlt a levegő, simán bement, s úgy tűnik nagyon kellemesnek találja. Az orrát kidugja az ajtón, és onnan nézeget kifele.

A mai nap másik teljesítménye a töklámpás volt. Én megrajzoltam, de a többit Gergő egyedül csinálta. Nagyon jó lett és félelmetes.

Baumwipfelweg

Városhodász felett, a Baumwipfelweg (Facsúcs-ösvény) környékén. Az ösvény egy helyi látványosság, 5-15 méter magasan megépített híd a fák csúcsai között, amin végig lehet sétálni kb. 100 méter hosszan egy kilátóig. Gyerekeknek 3 euró, felnőtteknek 5. Ma zárva volt, oda nem mentünk fel, de a környéken gombásztunk. Amúgy egy gomba-tanösvény is van, jórészt annak környékén kószáltunk. Találtunk rizikét, őzlábat, néhány tinórut, egy vargányát. Elég sok gomba volt, de csak ezeket szedtük le. Tintagombát is láttunk.

Kellemes volt, különösen, mert Szombathelyen egész nap ködös, szürke idő volt, de ez a gombászóhely 550 méter magasan van, és ott már nem volt köd. Szép, meleg, őszi idő volt.

Az útvonal Szhelyről

A bejárt út

Budapest - Parlament, Természettudományi Múzeum, Bazilika, Opera

Október 20-ára Évi budapesti kirándulást szervezett az osztályának. Még más osztályokból is hozzácsapódtak, plusz jött Évi két kollégája és mi ketten Gergővel, így összesen 38-an voltunk. Bősz szervezőmunka előzte meg, leveleket írtunk a Parlamentnek, az Iparművészeti Múzeumnak, Természettudományi Múzeumnak. Az Iparművészeti Múzeum nem tudott tárlatvezetést biztosítani, pedig vagy 10 nappal előre jeleztük érkezésünket. Ott viszont ahhoz, hogy értékelni tudják a gyerekek a látottakat, muszáj lenne a vezetés, így azt lemondtuk, s helyette a Természettudományit szerveztük be, mert ott azért önállóan is lehet csodálkozni.

Reggel négykor kelés, s fél hatra a pályudvarra, hatkor indult a vonat Pestre. Kilencre ott voltunk a Keletiben. Ott most fel van túrva minden, el is tévedtünk egy kicsit, amíg megtaláltuk a metrólejáratot - így már ott megkezdődtek az izgalmak, mert ha nem vagy ott percre pontosan a Parlamentnél, akkor fújhatod a szervezést, máskor nem engednek be.

A 12-es kapuhoz 10 perccel a megadott idő előtt értünk oda, így még időben voltunk. Némi kínt jelentett, hogy Gergőnek borzasztóan kellett pisilnie, azt viszont előre tisztázták, hogy a Parlamentben nem lehet vécét használni. Végül arrébb vittem Gergőt 50 méterrel, ott boldogan lepisilte a Kossuth-szoborcsoport hátsó részét, így megkönnyebbülten jelentkeztünk az őröknél.

A belépés ugyanolyan, mit a repülőtéren. Minden fémet le kell venni, azokat a csomagokkal együtt átvilágítják, az embereknek egy fémérzékelős kapunk kell átmenni. Akinél sípol, azt külön is ellenőrzik. A csoportból vagy 4-5 embernél volt sípolás, de végül bejutottunk. Egy nagyhangú idegenvezetőt kaptunk, aki olcsó viccekkel próbálta felhangolni a társaságot.

Az északi szárnyat nézhettük meg, választási lehetőség csak az igen vagy nem.  Az alábbi képen a 12-es kaputól megyünk a középső rész felé. A főkaput csak különleges alkalmakkor nyitják meg, mi nyilvánvalóan nem sorolódtunk ilyen kategóriába

Ez már a középső főcsarnok, ami felfelé vezet, a korona felé.

Ez itt hátrafelé nézve a főcsarnokból a főbejárat.

Őrségváltás után érkeztünk, itt éppen a leváltott őrök indulnak pihenni.

A világ legunalmasabb foglalkozása lehet, ráadásul roppan fárasztó. Láttam, hogy időnként meg-meginognak. Amikor kifelé mentünk még bepislantottam a terembe, a srácok ott álldogáltak kőkeményen, s egy harmadik törölgette a homlokukat, s igazgatta a sapkájukat. Jajistenem, de jó, hogy nekem ilyen szörnyűség nem jutott osztályrészül.

Ez is a főbejárat, visszanézve

Egyik mennyezeti díszítmény

És a korona. Eléggé gyengén van megvilágítva és a vakuhasználat tilos. Máshol mindenhol szabad fényképezni vakuval is, de itt nem - az idegenvezető szerint az ékkövekben okoz kárt a fény, szerintem a korona szövetrészeit féltik, de hát nem ez volt az idegenvezető első vagy utolsó tárgyi tévedése.

A koronateremtől jobbra egy "tanácskozóterem" van, ez vezet a kongresszusi teremhez. Egy hatalmas szőnyeg van benne (talán 20x40 m), de a színei és mintái meglehetősen közönségesek. Nekem nem tetszett. A freskók sem. Nagyok és színesek, de nem igazán jók festményként. Az épület maga persze a kor követelményeinek megfelelően díszes és aranyozott, de nagyon szép, méltóságteljes, jó arányokkal.

A tanácskozóteremből kivezető fafaragású ajtó

Az iparágak allegóriái szobrokban a terem oszlopain.

A tanácskozó terem és a kongresszusi terem közötti folyosó.

A kongresszusi terem. Csak a mellvédig mehettünk.

Itt baszogatja a Hazát az elit.

Számozott szivartartók a kongresszusi terem melletti folyosón. A képviselőknek meg kellett jegyezniük, hogy melyik rovátkába tették saját szivarjukat.

Egy ablakrészlet a folyosón.

Ismét a Parlamenten kívül. Amint látszik, fantasztikus időt kaptunk, bőven 20 fok fölött volt a hőmérséklet, ingben lehetett jönni-menni. Szombathelyen időközben hideg, felhős, kellemetlen idő volt.

Panoráma a Parlament sarka felől a budai oldal felé nézve.

Szabadprogram volt, ezalatt felmentünk Babához. Szegényke egyre gyengébb, egyre vékonyabb. A szabadprogram után ismét gyülekező a Deák téren.

A Nagyvárad tér a Semmelweis magas épületével - idáig metróztunk, ennek közelében van a Természettudományi Múzeum.

És itt a múzeum bejárata. Itt nem tudtam fényképezni. Egy nagy bálnacsontváz fogadja az embert, a nagy terem az itt látható kupola alatt, a földszint alatt van.

A Természettudományi Múzeum enyhén csalódás volt. A bécsihez hasonlóra számítottam, de meg se közelíti azt. Volt néhány szép részlet, például egy korallzátonyt rendeztek be, ahol sejtelmes tengeralatti fényben a zátony fölött lehet járkálni átlátszó üveglapokon, alattunk voltak a korallok, halak. Sok őskövület volt, de jórészt növények, kisebb állatok - a gyerekek nyilván főleg Tirannosaurusra számítottak, nekik nem volt ez olyan nagy élmény. Volt mamut, fehércápa életnagyságú modellben, ősemberek, stb., de a negyvenötödik Ammonites után már valahogy nem lelkesedik annyira az ember.

Gergővel ketten különjegyet vettünk a Dinókertbe, de az se volt egy nagy durranás, volt ott vagy hat-hét műanyag dinosaurus, életnagyságban, de jórészt csak kisebb fajták.

A gyerekek (16-17 évesek) nagyon hamar megunták (Gergő azért tovább bírta), és inkább kávézási lehetőség után ácsingóztak. A bemenetkor egy közös szekrényben hagytuk a ruháinkat, táskáinkat. Valamelyik kölyök piát hozott magával, amit nem zárt be rendesen, így jónéhány hátizsák attól kezdve átható piaszaggal telítve járta az útját Budapesten.

A múzeum egyik épülete kívülről (ez nem a kiállítási rész, ide nem engedtek be minket).

Elmentünk a Bazilikához is, de ide egyik gyerek se akart bejönni, pedig nagyszerű élmény. Óriási belső terek, lenyűgöző a kupola belülről.

Itt én elszakadtam a csoporttól, és elmentem az Operáig. Ott is készítettem néhány képet.

Fél hatra volt megbeszélve a találkozó a Deák téren (ott ittam egy egész jó, de azért nem fantasztikus Starbucks kávét). Négy gyerek is késett, ők nagy letolást kaptak Évitől (hatkor indult a vonat a Keletiből).

Végül rendben elértük a vonatot. Gergő a végére már kezdett fáradt lenni, de azért összességében prímán bírta a hosszú vonatozást (összesen vagy 6 óra volt). A metrót imádta. Ott egyébként láttuk az újonnan vásárolt metrót is, de az csak próbajáraton van még. Beáll a megállóba, de nem a peron oldalán nyitja az ajtókat, nem lehet felszállni. Gergőn a fáradtság úgy tört ki, hogy figyelemfelhívó produkciókba kezdett. Nagy hangon mocskos vicceket mesélt, obszcén mutogatások, stb. :-)

Összességében kellemes élmény volt a kirándulás, jól elfáradtunk. A telefonom szerint vagy 12 km-t gyalogoltunk.