Jeli arborétum, Oszkó

Elmentünk a Jeli arborétum mögé és az autót letéve legyalogoltunk Oszkóig. Szép, illatos erdei út vezet odáig, a pincék mellett

Egyik pince mellett ott bóbiskolt a gazda is. Ráköszöntem egy "jó napot"-tal. Erre felriadt, első kérdése az volt, hogy "Sietős az útja?". Mondom, nem igazán. "Akkor jöjjenek ide, kóstolják meg a hegy levét!" Első dolga az volt, hogy Csutkának vizet töltsön, mert az biztosan szomjas. Aztán persze elővette a bort. Ezt visszautasítani nem lehet, de a vezetésre tekintettel sikerült egy ujjnyi mennyiségre leszorítani. Megdicsértem persze, egészen odavolt.
Ezért is szeretem ezt a völgyecskét, gyakorlatilag nem tudunk úgy végigmenni rajta, hogy valaki be ne hívjon s meg ne kínáljon valamivel. A tulaj neve Horváth Róbert volt.
Aztán még ellátott oszkói brosúrákkal. Ezeket a Hegypásztor Kör készítette, akiknek annak idején én is dolgoztam, amikor a falu első honlapját készítettem el nekik.

Fel van tüntetve Csíksomlyó is a táblán (bár ez csak akkor látszik, ha kinagyítod a képet)

A völgy alján van a falu két nevezetes vén tölgyfája, többszáz éves monstrumok. Az egyik már kezdett széttöredezni a saját súlya alatt, ezt mindenféle kábelekkel megerősítették.

Átmentünk az oszkói Hegypásztor pincékhez. Ez egy valami múzeumfalu-féleség, ahol szállást is lehet bérelni. Annak idején itt töltöttünk néhány szép napot Diményékkel. Azóta még szebben felújították.

Gyógynövény-lapirintus (Kneipp-módszer)

Esment konyhatündér

Mostanában két dologban is remekeltem

Az egyik egy csodálatos sós hús volt.
Vettem egy szép darab disznó hosszúhúst, bedörzsöltem kakukkfű és orbáncfű keverékével (mi szedtük), beletettem a karácsonyra kapott egyik sütőtálba és teljesen beborítottam sóval.

A hús öt napra a hűtőbe tettem a tállal együtt. Amikor kivettem és leszedtem róla a sót, így nézett ki:

Nagyon finom íze van és így nyersen lehet enni. Teljesen megpuhult, gyönyörű szeleteket lehet vágni belőle.


A másik tettem életem első almadzsemje (vagy ami azt illeti: egyáltalán dzsemje) volt.
Irénke néni felpakolt engem egy csomó apró almával. Ezek jórészt hullott almák voltak, kisebb hibákkal, ráadásul olyan kásásak, amiket én nem szeretek. Megnéztem interneten és kiderült, hogy a lekvárfőzés gyakorlatilag nem bonyolultabb, mint egy tojásrántotta, sőt. Úgyhogy belevágtam. Az egyedüli időrabló dolog meghámozni és megvagdosni azt a pár kilónyi apró almát. Aztán édesítőszert tettem hozzá (cukor egyáltalán nincs ebben a dzsemben) és gyömbért reszeltem hozzá. Na, ezt egy kicsit ellőttem, de így "érdekes" lett. Évi szerint "pikáns" - ő ezt mondja arra a főzési eredményemre, amiből a büdös életben nem fog még egy falatot megenni.
Szerintem azért annyira nem rossz, kifejezetten kellemes az íze. Most megy majd haza Évi, egyiket kiküldöm vele a Rétre, hogy mindenki megkóstolhassa.

Az első kapavágás - egy jó nagy kapával

Végre beindult a földmunka is. Egy fiatal, rokonszenves srác jött egy nagyon modern traktorra. A gép szuper csendesen működik, hihetetlenül sokoldalú és maga a srác pedig nagyon ügyesen, gyorsan dolgozik. Mondjuk ez el is várható, óránként 8500 Ft a taksa...

A srác reggel 8-tól fél kettőig gyúrta, de nem tudtuk befejezni.
A kertben rengeteg törmelék, hulladék van. Erre azt a megoldást találtuk ki, hogy ásatunk egy gödröt, abba beleszórjuk a hulladékot, a kikerülő földdel meg egyengetünk.
Kiderült, hogy annyi a hulladék, hogy egyszerűen nem fér el az elsőként kiásott, kb. 10 köbméteres gödörben. A srác erre ásott egy másikat, szinte dupla méretűt, de nagy megdöbbenésünkre az is teljesen feltelt és még mindig rengeteg a hulladék. A kertben ugyanis volt egy nagy mélyedés, ami (a szomszédok szerint) pincének indult. Azonban olyan erővel jött fel a talajvíz, hogy feladták a pinceépítési elképzelést, és a gödör attól kezdve hulladéktárolóként működött. Egy időben fatelep is volt a telken, úgyhogy rengeteg kéregdarab, fűrészpor került ebbe a gödörbe (és a kert többi részébe is), de ezen kívül acélkábelek, műanyag bödönök, zacskók, üvegdarabok, csavarok, tányérok, csuprok, s a fene se tudja, hogy még mi.
Ezzel a nagy gödör jórészt feltelt, begyepesedett és amikor megvettük, csak egy sekély (mondjuk fél méteres) mélyedés jelezte a helyét. Most, hogy a traktor nekiesett, kiderült, hogy több mint másfél méter mélységben van az alja, ahol már szilárd a talaj.
Ezt a laza réteget muszáj kikaparni, mert a ház egyik része (nagyjából a teljes nappali-étkező környéke) pont a gödör fölé nyúlik ki. Egy kicsit még mindenki vakarja a fejét, de úgy néz ki, hogy itt ezen a mély ponton kell elkezdeni az alapásást, aztán fel kell falazni egészen a tervezett földszintig, aztán földdel feltölteni. Még nem tudom, hogy ez mennyivel fogja megdrágítani a dolgot.

Az első kapavágásról több videót is csináltam, aztán egybefűztem őket, hogy ne külön-külön kelljen megnyitni. Egy kicsit összekeveredett a videók időbeli sorrendje, de már nem kínlódom azzal, hogy átszerkesszem, így is jó lesz.

Ki lehet nagyítani, és a minőségét is fel lehet húzni HD-re, hogy szebb legyen a kép

Még néhány napi kép:

Feri és a segédje Tóni

Amúgy reggel amikor kiértem, ott voltak már a vizesek. Múlt héten jelentettem be nekik csatlakozási igényemet. Szerencsére rendben van a csatlakozás, csak a vízórát kell majd beszerelni az aknába. A szennyvízcsatlakozás külön procedúra, azt még nem indítottam el. Nemsokára