Riegersburg Ausztriában, Stájejországban van.
A város feletti dombon (482 m) van a vár. A városka maga vagy 3000 éve lakott hely. A várat 1122-ben kezdték építeni. A legjelentősebb tulaj egy "Gallerin"-nek nevezett hölgyemény volt, akinek eredeti neve Katharina Elisabeth von Wechsler, aki egy Galler nevezetű arisztokratával kötött házassága után lett "Gallerin". 1637 és 1653 között újíttatta fel a várat és Ausztria egyik legnagyobb és legerősebb vára lett. Kb 3 kilométernyi fal veszi körül, 5 kapuval, 2 várárokkal. A török hódítások idején a törökök nem tudták bevenni. Mi magyarok is többször próbálkoztunk, nekünk sem sikerült. A grófnő ügybuzgó volt, ügyesen intézte a környék gazdaságát. Háromszor is férjez ment (ügybuzgó volt, mint mondom), egyik férje sem maradt fenn a történelem számára, egyedül őt örökítették meg.
A környék másik nevezetessége a boszorkányperek tömege. A grófnő egyik fia volt a fő bíró, aki ezeket a szerencsétleneket elítélte. Térképek maradtak fenn, ahol feltüntették a boszorkányok gyülekezőhelyeit, fő repülési útvonalait, káros ténykedéseik fő színhelyeit. Jégesőt, járványokat, tűzeseteket, vadkárokat, törökök és magyarok támadásait írták a számlájukra.
A belépőjegy felnnőttnek 12 euró, gyereknek 8 euró. Nem túl olcsó, de úgy érzem megérte, nagyon kellemes volt. Ezért az árért mindhárom kiállítást meg lehet nézni (1 - maga a vár, 2 - boszorkány-kiállítás, 3 - fegyvermúzeum). Ha szűkíted a listát, pár euróval olcsóbban is meg lehet úszni. Adtak egy halom fénymásolt dokumentumot is, a vár történetéről és az egyes kiállítási termek tartalmáról.
Bár hétvége volt, a vár nem volt zsúfolt, a termek többségében csak magunk voltunk, a vége felé kissé feldúsult, de ott is max. 4-5 másik emberrel kellett osztozni.
A városka nagyon aranyos, szép, középkori házakkal.
A várhoz egy jó kis kapaszkodón lehet feljutni. Amúgy fel lehet menni egy siklóval is (fejenként asszem 2 euró), de nekünk direkt jólesett egy kis mozgás és sokkal szebb is így.
A környék is nagyon szép, enyhe kis dimbes-dombos.
A hegy oldalában nagy szőlők vannak, állítólag a vár gazdái maguk termelték meg az innivalót, meg kereskedtek is vele.
Útközben a vár felé egy külön emlékhely van kialakítva a környék áldozatainak - jórészt az első és második világháborúban elesetteknek.
A főkapu felé vezető egyenesben
Gyönyörű faragványok, kazettás mennyezet.
A Gallerin úti kincsesládája, bonyolult zárszerkezettel.
Ezt állítólag a Gallerin maga hímezte (hámozta)
Sok helyen látványosan oldották meg a termeket. Mozgásérzékelős hangeffektusok, fények, stb. Itt egy fél méterrel a föld felett "lebeghetsz", a lábad alatt egy nemrég lezajlott csata nyomai.
Egy jópofa bábu, ami lenéz egy átjáróról a városka felé.
Fantasztikus faragványok mindenütt.
Egy középkori lakoma embernagyságú bábukkal
Ólommal illesztett ablakszemek
Egy boszorkányper jelenete
Az előbbi, az átjáróról kinéző bábu - alulról
Kínzóeszközök
A Vasszűz - emberforma burok, sarkokon elforduló, nyíló első résszel. Belül tüskékkel kiverve. Ebbe tették a delikvenst, aztán rácsukták az burok szárnyait.
A vár kútja, 26 méter mély
Zsinórokon lógó sisakok voltak, fel lehetett próbálni, hogy érezd a súlyát. Kényelmetlen, alig lehet kilátni, meg állandóan ide-oda csúszkál
Több száz éves puska, ezt is ki lehet próbálni. Évi nem tudta felemelni (legaláb 20 kiló). Gergőnek sikerült, és lőni is tudott vele.
Ebbe a puskába egy kis lézerfény van építve, ami kigyullad, amikor meghúzod a ravaszt. A szemben lévő falon egy céltábla van. A 20 kilós puskával célra tartani... nem egyszerű dolog.
Gergő lő a puskával
Ezek már modernebb puskák
Budi, ahonnan a matéria a várfalon kívülre loccsant.
Börtöncella
Épp egy kórustalálkozóra készült a város, innen Magyarországról is vártak egy férfikórust délutánra.
