Hétvége - vasárnap

A tegnapi élményen felbuzdulva ma is felmentünk az Írottkőhöz. Ezúttal Velem felől, a Szt Vid kápolna mellett mentünk fel. A Szent Vid kápolnánál megálltunk, megnézni milyen a kilátás. A köd körülbelül addig csapott fel, így a kápolna maga napfényben volt ugyan, de nem sokat lehetett látni. Viszont amint kibukkantunk a ködből (kb. 600 méteren), azonnal színekkel telítődött a világ, meleg lett és vidám. Az autót a Hörmann-forrás parkolója előtt kb. másfél kilométerrel letettük, és felmentünk a parkolóig. Ott találkoztunk valami biciklisekkel, akik mondták, hogy pár száz méterre szép kilátás nyílik Ausztria és Magyarország felé is. Így aztán elmentünk arrafelé. Tényleg szép lett...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kellemetlen volt a séta után visszasüllyedni a szürkeségbe.

Hétvége - szombat

A szombat rendkívül szar időt hozott. Feri már nekilátott a ház szigetelésének (később jön a képes összefoglaló a munkáról), de nagyon kellemetlen, hideg idő van. Vastag köd, szitálás, hűvös (4-5 fok körül). Így hát körülnéztem a Google Földön, és a környékbeli webkamerák szerint 6-700 méteren már tiszta a levegő. Felmentünk hát az Írottkő osztrák oldalára, a parkolóban hagytuk az autót és végigmentünk a sétaúton (kb 2 km a kilátóig). Csodás volt, hogy ahogy Rohoncot elhagytuk, már ki is bukkantunk a ködből.

 Gergő imádja pórázon vinni Tóbiást. Tóbiás úgy tesz, mintha nem venné észre, hogy ki tartja féken, mert akkor a becsülete azt diktálná, hogy rátámadjon

 

A nap sötét kezdete után végre verőfényben

 

Egy új utat akartam felfedezni. Jól indult, de aztán vadszedresbe keveredtünk a kilátó alatt

A kilátónál előkerült a hátizsákomból egy Balaton szelet is, Gergő végtelen megnyugvására - már az éhenhalástól kezdett tartani...

Rohonc-Írottkő túra - ismét

Ma sikerült korán leadnom az aktuális McAfee vírusirtó melót, és hirtelen elhatározással ismét elmentem, hogy megtegyem a Rohonc-Írottkő túrát.

Képek az útról:

Leeresztették a rohonci tó vizét

 

  

Ez itt ismét a múltkori elhagyott, régi traktor

 

 

 

 

Itt nagyon tetszettek a vörösfenyők kirívó bóbitái

 

 

A kilátóhoz értem

 

 És itt a nevezetes "Írott kő", amiről a kilátó a nevét kapta

Meglehetősen irredenta plakátok a kilátó belsejében

 

 

Fák a hegy árnyékában

Múzeumfalu, Márton-nap

Gergővel kimentünk kettesben a Múzeumfaluba. Jó nagy vásár volt, a rossz idő ellenére. Az idén beengedték a bóvlisokat is, sajnos. Szerencsére a hátul eső részekre szorultak, de azért elég lehangoló volt. Gergő kapott egy lepényt (pitaszerű tésztába csomagolt tejfölös-sajtos-szalonnás töltelék). Finom volt, de meglehetősen vastag ára volt, 800 Ft. Én egy darab ötéves érlelésű sajttal leptem meg magam.

 

 

Miután kijöttünk a Múzeumfaluból, a tó mellett találtunk néhány Márton-napi kóborló libát. Gergő nagy örömére. Kergetőztek egy darabig. Egy kicsit Gergő kergette a libát, aztán a liba megunta, és nagy sziszegve Gergő után vetette magát. Persze nagy sikoltozás és öröm. Valószínűleg a vásárból ez a két élmény marad meg majd neki - a lepény és a sziszegő liba.

 

Délután, egy korábbi ígéret miatt, palacsintát sütöttünk Gergővel. Egészen jól sikerült,de a lényeg az utolsó palacsinta volt, amit nem kentünk meg és kineveztünk "gyakorlópalacsintának". Gergő nagyon meg volt illetődve palacsintaforgatási tudományom láttán és nyilván ő is ki szerette volna próbálni. Így hát abban egyeztünk meg, hogy egyelőre hideg palacsintával és hideg serpenyővel kipróbálhatja.

Hát, az eredmény vegyes volt. A palacsinta időnként forgott is a levegőben, de főleg mindenütt landolt. Volt mennyezet, szekrény, szőnyeg, stb. Azért jó mulatság volt.