A helyet már régebben kinéztem, most jött el az alkalom arra, hogy meg is nézzük. A Vendvidékhez tartozik, ami szintén emlékeztet Székelyföldre. Nem is csalódtunk. Gyönyörű, szelíd táj, fenyőkkel, dús illatokkal, pár száz méter magas dombokkal (itteni szóhasználatban: hegyekkel).
Itt van a nyomvonalunk, amit a GPS rögzített: Jobb oldal Magyarország, bal alsó rész Szlovénia, fent Ausztria. Jobb oldalon, ahol a nyilacska van, volt a kezdőpont, Felsőszölnök határában. Itt tettük le az autót, felmentünk a hármashatárhoz, lementünk Szlovéniában egy völgybe, és utána vissza. Elég jó kis mozgás volt, összesen olyan 4-500 méter kapaszkodással.
A GPS-útvonalat feltettem ide is, érdemes rákattintani - lejátssza a teljes utunkat, lehet látni a magasság- és sebességadatokat, stb.:
Indulás után nem sokkal egy nőszirom-mezőre akadtunk egy kaszálón. Nem tudom, hogy természetes populáció volt-e, de valószínűbb, hogy inkább sima kiszóródás. De azért szép volt.
Rengeteg orchidea volt a kaszálókon, ez valószínűleg agárkosbor. Még ellenőrznem kell.
Találtunk pár szem szamócát is.
Kapaszkodunk felfelé
Gergő, aki még nem ment túl minden határon, de éppen azon van.
És itt a hármashatár. Egy nagy háromszögű kő jelzi, a három oldalra a három ország címere van felvésve.
A szlovén oldalon lefele ballagva, érdekes installációkat találtunk. Ez egy napelemmel működő tájékoztató tábla, ahol gombnyomásra le lehet játszani a képen látható madarak hangját. Persze a tájra jellemző madarak vannak itt.
Ez még érdekesebb volt, szagminta-gép. A nagy gömbös tolattyúkkal lehet illatokat szivattyúzni, és fent a lyukak környékén lehet érezni a szagokat. Sajnos elég szar állapotban volt, csak 2-3 szag működött.
Szép táblák mutatták a fák neveit 5 nyelven
Itt ossze lehetett hasonlítani az egyes fák hosszanti és keresztmetszetét konkrét, megtapogatható fadarabokkal, a képen látni lehetett az egyes fák nyári és téli habitusát, stb. Sajnos itt csak a név volt több nyelven, a szöveg csak szlovénül.
Ebbe az aranyos kis völgybe jutottunk le. Lent MS rendszámú kocsik voltak - nagyot csodálkoztunk, amíg rá nem jöttünk, hogy ez biza a Muraszombat (Murska Sobota) járás jele lehet.
Visszaúton még beszaladtunk a máriaújfalusi Hársas-tóhoz. Príma volt a víz, Gergővel átúsztuk a tavat keresztben. Én alaposan megnyestem egyik lábujjamat valamivel. Valószínűleg a halászok hajigálták be a hulladék konzervdobozt, üveget és valami ilyesmi vágta el.
