Délelőtt Rukavacra mentünk el. Domagoj nagyon ajánlotta és sokat cuppogott hozzá. Sajnos messze nem bizonyult olyan jónak.
Később felfedeztük, hogy a földnyelv túlsó oldalán sokkal érdekesebb a part. Holdbéli táj fogadott, hatalmas sziklalapok futottak rézsútosan a tengerbe. A sós víz elpárolgott a kis üregekből és jégkéregszerű sókristályokat hagyott hátra.
A sziklában fosszíliák voltak.
Elmentünk a Kerum amibe Kerumba, és visszafelé egy helyen a lányok bementek olívaolajat venni egy kis gazdaság+vendéglő együttesbe. Lévén, hogy épp szieszta volt, az égvilágon senkit nem találtak ott, de legalább lefényképezgették a belsőt.
Az ebéd, amiben a főkolompos Évi volt - grillezett csirkealkatrészek.
Délután elmentünk ismét Komizába.
Az arrafelé vezető úton megálltunk valamilyen csúcsnál:
Komiza szélén megálltunk a templomnál és megnézegettük.
Ezután még elmentünk a Hum csúcsra, ez a sziget legmagasabb pontja, szinte 600 méter (a zöld nyíl jelzi).
View Larger Map
Ott vártuk meg a naplementét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése