2013. június 1., szombat
2013. május 31., péntek
2013. május 10., péntek
"Zrínyis nap"
Itt van Gergőék előadása. Úgy állítottam be, hogy közvetlenül velük kezdődjön, de vissza lehet tekerni, két másik osztály produkciójához.
Nagyon ügyesek voltak a gyerekek, a tanítónénik még ügyesebbek, mert nagyon jól kitalálták a műsort. Ráadásul ők is beszálltak egy kis seggrázás erejéig, ami vitathatatlanul javította a műsor színvonalát.
2013. május 1., szerda
Társasút Dél-Csehországba (Hluboka és Cesky Krumlov) - frissítve 2013 jún. 4-én.
Évi még hónapokkal ezelőtt befizetett erre az útra. A helyi Iseum utazási iroda viszonylag jó áron kínál ilyen utakat, Salzburgot is egy hasonló programban néztük meg.
Május elsején indultunk, hajnali 4 órás keléssel, 5-kor indult az autóbusz.
Rögtön az elején kiderült, hogy a gőzösöm elromlott, így fájó szívvel nélkülöznöm kellett. A szemüvegemet is itthon felejtettem, így nem volt olyan igazán élvezetes az olvasgatás sem.
Az út elég hosszú volt, a buszsofőr egy-két helyen kicsit eltévelyedett az útjavítások miatt České Budějovice (a Svejk egyik legendás városa) körül. Sajnos magát a várost nem néztük meg, az nem volt benne a programban.
Igazából persze nem volt ilyen egyenes, érintettük Bécset is.
Egy kicsit közelebbről:
Előbb Budějovicét érintettük, onnan mentünk fel Hluboká felé, aztán lementünk délnek Krumlovig. Mindkét város a Moldva mentén van. Gergővel előző nap meghallgattattam a Moldvát Smetanától, hátha így jobban meg fog ragadni. Tetszett is neki, a helyszínen ismét meghallgatta a telefonról.
A táj nagyon szép, rengeteg erdővel. Főleg erdeifenyvesek, köztük nyírfa, sok áfonya. Kicsit tajgás jellege volt. A mezőkön apró kis csűrök vannak, mint a Hargitán.
A Hlubokái kastély a 13. században épült, több tulajdonosa volt, adták-vették. Az 1600-as években vette meg egy Schwarzenberg nevű főúr, ezután a család tulajdonában volt 1939-ig, amikor az utolsó Schwarzenberg elmenekült a nácik elől. Többször is átépítették, vadászkastély lett belőle.
A rendszerváltás óta nagyon szépen felújították, és borsos belépődíjakat kérnek, ebből tartják fenn magukat. A belépődíj kb. egy jó vendéglői ebéd ára.
A buszt egy parkolóban hagytuk, és felkapaszkodtunk a dombra, aminek a tetején a kastély van.
Nagyon szép és rendben tartott park van a kastély körül.
A falakon rengeteg szarvastrófea (kívül is). A fejeket kőből szoborták, az agancsok valódiak.
A kastélyban magában sajnos tilos a fényképezés, ezért ide a hálóról szedtem le képeket.
Az egész kastélyban tobzódik a gazdagság. Hihetetlen vagyon kellett ennek az összehozásához. 140 szoba van, mi ebből csak 15-öt néztünk meg (ennyi fér bele abba a bizonyos "vendéglői ebéd" árába). Ha mindegyiket meg akarod nézni, dupláját-tripláját kell ennek fizetni. Mutattak egy tükröt, aminek a keretén másfél évet dolgozott 5 fafaragó mester. De a többi részlet sem alább való.
Odaérkezésünkkor hűvös, felhős idő volt, ehhez jött a séta a hideg kastélyban. Amire kijöttünk a kastélyból, kisütött a nap és bizony nagyon jól esett melegedni a napon.
Ezután ismét buszra ültünk és olyan 45 perc alatt Krumlovban voltunk. Lefényképeztem egy áttekintő ábrát és rárajzoltam a főbb állomáshelyeket (rákattintva nagyobb lesz):
A vár és a Kabát-híd a világörökség része. A város kivételesen őrizte meg a középkori képét, mert nem érték különösebb pusztítások és később meg nem volt pénzük a felújításra. Ezért szinte minden eredeti állapotában maradt fenn.
Ez itt a Kabát-híd (Mantelbrücke németül), egy többemeletes, viadukt-szerű építmény, a két felső szintje zárt.
A Kabát-híd alatti híd a Moldván keresztül
A Kabát-híd a túloldalról:
A belvárosi rész, sok-sok turistával
A vár a belvárosból nézve
A fenti képen levő manó közelebbről:
A templomban is fényképeztem egyet, de egy vastag farú fehérnép, aki éppen porszívózott, kárpálni kezdett, hogy nem szabad. Megnyugtattam magyarul, hogy ne féljen, a fényképezőgép nem lopja el a lelkét. Kicsit gyanakodva nézett, amikor a csoport többi tagja kuncogni kezdett, aztán eltettem a gépet, hogy ne legyen konfliktus.
Kinéztem egy vendéglőt, a Barbakant, ami a kis félsziget nyakán ül. Jónak tűntek az árak és a kaja, így ide mentünk el ebédelni. Ez itt a lépcső, amin keresztül a vendéglőhöz lehet eljutni.
Kaja után tovább indultunk. Ugyan lekéstük a 16:00 órai találkát a csoporttal, de azt akartam, hogy kényelmesen tudjunk ebédelni egyet, ne legyünk kénytelenek rohanva legyúrni a kaját.
Végül a kaja jólesett (de főleg azért, mert éhesek voltunk). Én egy helyi barna sört ittam (két korsóval), hát az valami fantasztikus volt. Nem volt erős, de nagyon-nagyon kellemes, édeskés volt. Nem is barna, inkább sötét, kicsit lilás színe volt.
Valamikor (talán csak a legenda szerint) a várárokba medvéket telepítettek, hogy a várat védjék. A szokást persze felújították, így itt most négy medve lakik a turisták nagy örömére. Hármat nekünk is sikerült összeszámolni.
Felmentünk a várba, bár már nem sok idő maradt a busz indulásáig. Itt végül összetalálkoztunk a csoporttal. Mondták, hogy vártak ránk, s azt hitték, hogy eltévedtünk. Aztán elnézést kértem, mondtam, hogy én úgy tudtam, hogy ez csak opcionális program volt, nem kell mindenáron részt venni rajta. Aztán a csoporttal mentünk tovább, végig a váron. Ez amúgy vagy 5 nagy udvarból áll, helyenként ezeket hidak kötik össze. Egyik ezek közül a Kabát-híd.
Itt az egyik udvar:
A belváros egy része a Moldvával:
A Kabát-híd közelről
A belváros, az egyik kis ablakon kinézve
Egy panorámakép a várral és a Moldvával
Egy másik panorámakép a Moldva-kanyarról, ami körbeveszi Krumlov belvárosát.
A csoport
Gergő mászkál a meredek várárok falán.
A parkoló melletti bódéban Évi vásárolt egy hagyományos cseh édességet. Ez két nagy, kb. 20 cm átmérőjű, vékony kerek ostya, közötte valamiféle töltelékkel. Az egyik ostya világos, a másik kakaós. Ilyen összetett lapokból volt 6-8 a dobozban. Egészen jóízű volt.
Még egy videó a városból távozóban:
Este 11 körül értünk haza Szombathelyre, istenesen elfáradva. A fáradtsághoz hozzáadott az is, hogy egy huszonéves banda is volt a buszon, amelynek egyik tagja meg volt győződve arról, hogy ő a stand-up comedy egyik (még) fel nem fedezett sztárja, és a most népszerű komikusok poénjait próbálta folyamatosan elsütni a társaságnak - jó hangosan, hogy az egész busz részesüljön az örömből. Társaságának hölgytagjai vevők voltak, különösen két kancácska, akik rettenetesen monoton röhejekkel jutalmazták a "poénok" százait. Borzasztóan idegesítő volt. Másodika már munkanap volt, úgyhogy a cseh kiruccanás utáni napon már normál módon kellett ébredni. Igazából csak a rákövetkező éjszaka aludtuk ki magunkat.
2013.06.04-i frissítés:
Árvíz van Cesky Krumlovban
Május elsején indultunk, hajnali 4 órás keléssel, 5-kor indult az autóbusz.
Rögtön az elején kiderült, hogy a gőzösöm elromlott, így fájó szívvel nélkülöznöm kellett. A szemüvegemet is itthon felejtettem, így nem volt olyan igazán élvezetes az olvasgatás sem.
Az út elég hosszú volt, a buszsofőr egy-két helyen kicsit eltévelyedett az útjavítások miatt České Budějovice (a Svejk egyik legendás városa) körül. Sajnos magát a várost nem néztük meg, az nem volt benne a programban.
Egy kicsit közelebbről:
Előbb Budějovicét érintettük, onnan mentünk fel Hluboká felé, aztán lementünk délnek Krumlovig. Mindkét város a Moldva mentén van. Gergővel előző nap meghallgattattam a Moldvát Smetanától, hátha így jobban meg fog ragadni. Tetszett is neki, a helyszínen ismét meghallgatta a telefonról.
A táj nagyon szép, rengeteg erdővel. Főleg erdeifenyvesek, köztük nyírfa, sok áfonya. Kicsit tajgás jellege volt. A mezőkön apró kis csűrök vannak, mint a Hargitán.
A Hlubokái kastély a 13. században épült, több tulajdonosa volt, adták-vették. Az 1600-as években vette meg egy Schwarzenberg nevű főúr, ezután a család tulajdonában volt 1939-ig, amikor az utolsó Schwarzenberg elmenekült a nácik elől. Többször is átépítették, vadászkastély lett belőle.
A rendszerváltás óta nagyon szépen felújították, és borsos belépődíjakat kérnek, ebből tartják fenn magukat. A belépődíj kb. egy jó vendéglői ebéd ára.
A buszt egy parkolóban hagytuk, és felkapaszkodtunk a dombra, aminek a tetején a kastély van.
Nagyon szép és rendben tartott park van a kastély körül.
A falakon rengeteg szarvastrófea (kívül is). A fejeket kőből szoborták, az agancsok valódiak.
A kastélyban magában sajnos tilos a fényképezés, ezért ide a hálóról szedtem le képeket.
Az egész kastélyban tobzódik a gazdagság. Hihetetlen vagyon kellett ennek az összehozásához. 140 szoba van, mi ebből csak 15-öt néztünk meg (ennyi fér bele abba a bizonyos "vendéglői ebéd" árába). Ha mindegyiket meg akarod nézni, dupláját-tripláját kell ennek fizetni. Mutattak egy tükröt, aminek a keretén másfél évet dolgozott 5 fafaragó mester. De a többi részlet sem alább való.
Odaérkezésünkkor hűvös, felhős idő volt, ehhez jött a séta a hideg kastélyban. Amire kijöttünk a kastélyból, kisütött a nap és bizony nagyon jól esett melegedni a napon.
Ezután ismét buszra ültünk és olyan 45 perc alatt Krumlovban voltunk. Lefényképeztem egy áttekintő ábrát és rárajzoltam a főbb állomáshelyeket (rákattintva nagyobb lesz):
A vár és a Kabát-híd a világörökség része. A város kivételesen őrizte meg a középkori képét, mert nem érték különösebb pusztítások és később meg nem volt pénzük a felújításra. Ezért szinte minden eredeti állapotában maradt fenn.
Ez itt a Kabát-híd (Mantelbrücke németül), egy többemeletes, viadukt-szerű építmény, a két felső szintje zárt.
A Kabát-híd alatti híd a Moldván keresztül
A Kabát-híd a túloldalról:
A belvárosi rész, sok-sok turistával
A vár a belvárosból nézve
A fenti képen levő manó közelebbről:
A templomban is fényképeztem egyet, de egy vastag farú fehérnép, aki éppen porszívózott, kárpálni kezdett, hogy nem szabad. Megnyugtattam magyarul, hogy ne féljen, a fényképezőgép nem lopja el a lelkét. Kicsit gyanakodva nézett, amikor a csoport többi tagja kuncogni kezdett, aztán eltettem a gépet, hogy ne legyen konfliktus.
Kinéztem egy vendéglőt, a Barbakant, ami a kis félsziget nyakán ül. Jónak tűntek az árak és a kaja, így ide mentünk el ebédelni. Ez itt a lépcső, amin keresztül a vendéglőhöz lehet eljutni.
Kaja után tovább indultunk. Ugyan lekéstük a 16:00 órai találkát a csoporttal, de azt akartam, hogy kényelmesen tudjunk ebédelni egyet, ne legyünk kénytelenek rohanva legyúrni a kaját.
Végül a kaja jólesett (de főleg azért, mert éhesek voltunk). Én egy helyi barna sört ittam (két korsóval), hát az valami fantasztikus volt. Nem volt erős, de nagyon-nagyon kellemes, édeskés volt. Nem is barna, inkább sötét, kicsit lilás színe volt.
Valamikor (talán csak a legenda szerint) a várárokba medvéket telepítettek, hogy a várat védjék. A szokást persze felújították, így itt most négy medve lakik a turisták nagy örömére. Hármat nekünk is sikerült összeszámolni.
Felmentünk a várba, bár már nem sok idő maradt a busz indulásáig. Itt végül összetalálkoztunk a csoporttal. Mondták, hogy vártak ránk, s azt hitték, hogy eltévedtünk. Aztán elnézést kértem, mondtam, hogy én úgy tudtam, hogy ez csak opcionális program volt, nem kell mindenáron részt venni rajta. Aztán a csoporttal mentünk tovább, végig a váron. Ez amúgy vagy 5 nagy udvarból áll, helyenként ezeket hidak kötik össze. Egyik ezek közül a Kabát-híd.
Itt az egyik udvar:
A belváros egy része a Moldvával:
A belváros, az egyik kis ablakon kinézve
Egy panorámakép a várral és a Moldvával
Egy másik panorámakép a Moldva-kanyarról, ami körbeveszi Krumlov belvárosát.
A csoport
Gergő mászkál a meredek várárok falán.
A parkoló melletti bódéban Évi vásárolt egy hagyományos cseh édességet. Ez két nagy, kb. 20 cm átmérőjű, vékony kerek ostya, közötte valamiféle töltelékkel. Az egyik ostya világos, a másik kakaós. Ilyen összetett lapokból volt 6-8 a dobozban. Egészen jóízű volt.
Még egy videó a városból távozóban:
Este 11 körül értünk haza Szombathelyre, istenesen elfáradva. A fáradtsághoz hozzáadott az is, hogy egy huszonéves banda is volt a buszon, amelynek egyik tagja meg volt győződve arról, hogy ő a stand-up comedy egyik (még) fel nem fedezett sztárja, és a most népszerű komikusok poénjait próbálta folyamatosan elsütni a társaságnak - jó hangosan, hogy az egész busz részesüljön az örömből. Társaságának hölgytagjai vevők voltak, különösen két kancácska, akik rettenetesen monoton röhejekkel jutalmazták a "poénok" százait. Borzasztóan idegesítő volt. Másodika már munkanap volt, úgyhogy a cseh kiruccanás utáni napon már normál módon kellett ébredni. Igazából csak a rákövetkező éjszaka aludtuk ki magunkat.
2013.06.04-i frissítés:
Árvíz van Cesky Krumlovban
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)