Május elsején indultunk, hajnali 4 órás keléssel, 5-kor indult az autóbusz.
Rögtön az elején kiderült, hogy a gőzösöm elromlott, így fájó szívvel nélkülöznöm kellett. A szemüvegemet is itthon felejtettem, így nem volt olyan igazán élvezetes az olvasgatás sem.
Az út elég hosszú volt, a buszsofőr egy-két helyen kicsit eltévelyedett az útjavítások miatt České Budějovice (a Svejk egyik legendás városa) körül. Sajnos magát a várost nem néztük meg, az nem volt benne a programban.
Egy kicsit közelebbről:
Előbb Budějovicét érintettük, onnan mentünk fel Hluboká felé, aztán lementünk délnek Krumlovig. Mindkét város a Moldva mentén van. Gergővel előző nap meghallgattattam a Moldvát Smetanától, hátha így jobban meg fog ragadni. Tetszett is neki, a helyszínen ismét meghallgatta a telefonról.
A táj nagyon szép, rengeteg erdővel. Főleg erdeifenyvesek, köztük nyírfa, sok áfonya. Kicsit tajgás jellege volt. A mezőkön apró kis csűrök vannak, mint a Hargitán.
A Hlubokái kastély a 13. században épült, több tulajdonosa volt, adták-vették. Az 1600-as években vette meg egy Schwarzenberg nevű főúr, ezután a család tulajdonában volt 1939-ig, amikor az utolsó Schwarzenberg elmenekült a nácik elől. Többször is átépítették, vadászkastély lett belőle.
A rendszerváltás óta nagyon szépen felújították, és borsos belépődíjakat kérnek, ebből tartják fenn magukat. A belépődíj kb. egy jó vendéglői ebéd ára.
A buszt egy parkolóban hagytuk, és felkapaszkodtunk a dombra, aminek a tetején a kastély van.
Nagyon szép és rendben tartott park van a kastély körül.
A falakon rengeteg szarvastrófea (kívül is). A fejeket kőből szoborták, az agancsok valódiak.
A kastélyban magában sajnos tilos a fényképezés, ezért ide a hálóról szedtem le képeket.
Az egész kastélyban tobzódik a gazdagság. Hihetetlen vagyon kellett ennek az összehozásához. 140 szoba van, mi ebből csak 15-öt néztünk meg (ennyi fér bele abba a bizonyos "vendéglői ebéd" árába). Ha mindegyiket meg akarod nézni, dupláját-tripláját kell ennek fizetni. Mutattak egy tükröt, aminek a keretén másfél évet dolgozott 5 fafaragó mester. De a többi részlet sem alább való.
Odaérkezésünkkor hűvös, felhős idő volt, ehhez jött a séta a hideg kastélyban. Amire kijöttünk a kastélyból, kisütött a nap és bizony nagyon jól esett melegedni a napon.
Ezután ismét buszra ültünk és olyan 45 perc alatt Krumlovban voltunk. Lefényképeztem egy áttekintő ábrát és rárajzoltam a főbb állomáshelyeket (rákattintva nagyobb lesz):
A vár és a Kabát-híd a világörökség része. A város kivételesen őrizte meg a középkori képét, mert nem érték különösebb pusztítások és később meg nem volt pénzük a felújításra. Ezért szinte minden eredeti állapotában maradt fenn.
Ez itt a Kabát-híd (Mantelbrücke németül), egy többemeletes, viadukt-szerű építmény, a két felső szintje zárt.
A Kabát-híd alatti híd a Moldván keresztül
A Kabát-híd a túloldalról:
A belvárosi rész, sok-sok turistával
A vár a belvárosból nézve
A fenti képen levő manó közelebbről:
A templomban is fényképeztem egyet, de egy vastag farú fehérnép, aki éppen porszívózott, kárpálni kezdett, hogy nem szabad. Megnyugtattam magyarul, hogy ne féljen, a fényképezőgép nem lopja el a lelkét. Kicsit gyanakodva nézett, amikor a csoport többi tagja kuncogni kezdett, aztán eltettem a gépet, hogy ne legyen konfliktus.
Kinéztem egy vendéglőt, a Barbakant, ami a kis félsziget nyakán ül. Jónak tűntek az árak és a kaja, így ide mentünk el ebédelni. Ez itt a lépcső, amin keresztül a vendéglőhöz lehet eljutni.
Kaja után tovább indultunk. Ugyan lekéstük a 16:00 órai találkát a csoporttal, de azt akartam, hogy kényelmesen tudjunk ebédelni egyet, ne legyünk kénytelenek rohanva legyúrni a kaját.
Végül a kaja jólesett (de főleg azért, mert éhesek voltunk). Én egy helyi barna sört ittam (két korsóval), hát az valami fantasztikus volt. Nem volt erős, de nagyon-nagyon kellemes, édeskés volt. Nem is barna, inkább sötét, kicsit lilás színe volt.
Valamikor (talán csak a legenda szerint) a várárokba medvéket telepítettek, hogy a várat védjék. A szokást persze felújították, így itt most négy medve lakik a turisták nagy örömére. Hármat nekünk is sikerült összeszámolni.
Felmentünk a várba, bár már nem sok idő maradt a busz indulásáig. Itt végül összetalálkoztunk a csoporttal. Mondták, hogy vártak ránk, s azt hitték, hogy eltévedtünk. Aztán elnézést kértem, mondtam, hogy én úgy tudtam, hogy ez csak opcionális program volt, nem kell mindenáron részt venni rajta. Aztán a csoporttal mentünk tovább, végig a váron. Ez amúgy vagy 5 nagy udvarból áll, helyenként ezeket hidak kötik össze. Egyik ezek közül a Kabát-híd.
Itt az egyik udvar:
A belváros egy része a Moldvával:
A belváros, az egyik kis ablakon kinézve
Egy panorámakép a várral és a Moldvával
Egy másik panorámakép a Moldva-kanyarról, ami körbeveszi Krumlov belvárosát.
A csoport
Gergő mászkál a meredek várárok falán.
A parkoló melletti bódéban Évi vásárolt egy hagyományos cseh édességet. Ez két nagy, kb. 20 cm átmérőjű, vékony kerek ostya, közötte valamiféle töltelékkel. Az egyik ostya világos, a másik kakaós. Ilyen összetett lapokból volt 6-8 a dobozban. Egészen jóízű volt.
Még egy videó a városból távozóban:
Este 11 körül értünk haza Szombathelyre, istenesen elfáradva. A fáradtsághoz hozzáadott az is, hogy egy huszonéves banda is volt a buszon, amelynek egyik tagja meg volt győződve arról, hogy ő a stand-up comedy egyik (még) fel nem fedezett sztárja, és a most népszerű komikusok poénjait próbálta folyamatosan elsütni a társaságnak - jó hangosan, hogy az egész busz részesüljön az örömből. Társaságának hölgytagjai vevők voltak, különösen két kancácska, akik rettenetesen monoton röhejekkel jutalmazták a "poénok" százait. Borzasztóan idegesítő volt. Másodika már munkanap volt, úgyhogy a cseh kiruccanás utáni napon már normál módon kellett ébredni. Igazából csak a rákövetkező éjszaka aludtuk ki magunkat.
2013.06.04-i frissítés:
Árvíz van Cesky Krumlovban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése