Gergőék előadása

Az iskola minden évben ilyenkor rendezi meg a "Zrínyis" napokat. Ez egy korántsem titkolt pénzfejési akció, egy családi jegyért 1500 forintot kell fizetni. De hát melyik szülő nem menne el megnézni csemetéjét. A Zrínyiben 1-8 osztály van, átlagban kb. 3 osztály egy évfolyamon, átlagban 30 diákkal egy osztályban (saját becslés a látvány alapján). Így hát kb. 700 diák lehet, és kb. ennyi "családi jegy", ami millión felüli bevétel a sulinak. Ez még a költségek (terembérlet) leszámítása után sem lehet csekély. Egyébként a pénz az iskola fejlesztésére fordítják, így hát tudjuk, hogy jó helyre megy a zsé, ez vigasztaló.

A műsor kb. 2 órát tartott, közben egy szünettel. Sajnos a világítástechnika abszolút nem kedvez a fényképezésnek, elég szarok lettek a képek. A gyerekek mind aranyosak voltak - szerencsére nem a tökélyre törekedtek a tanárok sem, így volt egy jó adag kedves esetlenség is benne. Volt néhány rosszabb előadás, ahol elsősorban a rossz zeneválasztás miatt volt unalmas a látvány, és volt néhány kiemelkedő, pl. a talajtornászoké, de ez már profi szintű volt, a csajok valami versenyeken is szerepelnek már.

Gergőék csak a második félidőben kerültek sorra, addig is képek a többiek műsoráról:

Ezek Shakira Waka-waka slágerére táncoltak, nagyon ügyesen. A lányok pompomlányok voltak, a fiúk labdát vezettek.

Egy meglehetősen unalmas előadás egerekkel és macskákkal - nem volt világos, hogy melyik-melyik

Itt magyar rigmusokat adtak elő, nagyon jó volt.

Ez a két piros babos szoknyás lány kiállt középre, és valami versikét szavalt, ami valami pletykálkodó vénasszonyokról szólt. A refrén az volt, hogy "Letye-fetye lefetye". Jó hangosan mondták, s a refrén alatt szépen unisonóban ringatták magukat, jópofa volt.

Ezek valami nagy lovak, üdvrivalgás fogadta őket. Valami rap-stílusban előadott tánccal szerepeltek, de meglehetősen gyengén. Az önbizalom viszont megvolt, nagyjából Michael Jackson szintjén.

Ez volt a valóban profi előadás, a talajtornászoké. De ők ezt tényleg keményen űzik, és egy halom mindenféle díjat is felsoroltak a nevük mellé.

És végre Gergőék is sorra kerültek. A koreográfia eléggé követhetetlen volt, úgyszintén az általános megközelítés. Végül is a "Vakáció" betűit a magasba tartva rohangáltak a kölykek. A lényeg az volt, hogy élvezték a dolgot. Gergő azt mondta, hogy izgult, de hát szerintem ez nagyon messze volt azoktól a görcsös előadásoktól, amelyekre én a saját tapasztalatomból emlékszem. Itt azért élvezték a gyerekek. Ha elrontottak valmit akkor nem megrettenve a tanítónénira, hanem vigyorogva a többiek felé fordultak

Ennek az osztálynak a tanítónője jópofa megközelítéssel operált. A Hattyúk tavát adták elő, a fiúk voltak tüllszoknyában.

Ez meg egy cowboy (kóvbój) előadás volt.

.

Túra a Rax-Alpok tetejére, a Heukuppelre

A start helye, amit kinéztem a Rax tövében levő Preiner Gscheid nevű hely. Idáig 2,5 óra az út (ugye autópálya-matricát nem vettem, így csak a mellékutakon tudtunk kanyarogni)

Ez még útközben készült, valami kastély van a jobb oldalon, előttünk meg a Rax.

Itt látható a túránk. A jobb alsó sarokból indultunk, bementünk a katlanba, és az oldalán fel a nyeregbe. Az első szakasz (1000-1300m) a parkolótól tart nagyjából addig, ahol a "Rax" felirat van a piros pöttyös, sárgával jelölt útvonal mellett. Itt van egy menedékház, Waxriegelhaus a neve. A turisták 75%-a csak idáig jön fel. Utána jön egy keményebb rész, ahol cikkcakkban vezet az ösvény a katlan oldalán 1800 méterig. Itt is van egy menedékház, a Karl-Ludwig Haus. Innen még egy viszonylag enyhe emelkedő vezet a csúcsig (ennek neve Heukuppe), 2007 méterig. A  felső menedékháznál megebédeltünk, és megállapítottuk, hogy kellően elfáradtunk, nem erőltetjük azt a 200 métert a csúcsig. Valószínűleg fel tudtunk volna menni, de nem volt értelme kínozni azt, ami addig kellemes volt. Felfelé 3,5 órát mentünk (és ez folyamatos kapaszkodás volt), visszafelé 2,5 óra volt a lejövetel.

Itt az út kezdete. Az ingyenes parkoló tele volt, így vagy 200 méterrel arrébb álltam meg, ahol az útnak volt egy kiöblösödése. A kapaszkodó rögtön a parkolónál kezdődik.

Tavaszi tárnics (Gentiana verna). Ezerszámra a gyepben, az első menedékháztól felfelé.

Itt még csak alig izzadva

Kár, hogy a fénykép nem tudja érzékeltetni, de élőben elbizonytalanítóan magasnak tűntek ezek a hegyek...

Ez a Gentiana clusii (Clusius-tárnics) vagy a Gentiana acaulis (pompás tárnics). (tárnics=encián)

Ez asszem Primula longiflora (hosszúvirágú kankalin). Ebből is rengeteg volt.

Sikerült egy zergét is megpillantani. Sok képen láttam, úgy tűnik, egyáltalán nem ijedős természetűek. Sajnos mi csak ezt az egyet láttuk, azt is annyira messze, hogy nem tudtam ennél jobb képet készíteni róla.

Ez itt már a katlan falán felvezető kapaszkodó előtt van

Vipera az ösvényen. A botommal megpróbáltam visszaterelni a bokrok közül, hogy jobb képet készíthessek róla. Nagyon mérgesen és hangosan sziszegett. Meg akartam mutatni Gergőnek is, de Évi nem akarta odaengedni, aztán mire mégis odaért, addigra már eltűnt a vipera. Egy másik kígyót is láttam, de az valamiféle sikló volt.

A felfelé vezető ösvény

A sok cikk-cakk közül az egyik cakk (vagy cikk).

Itt már látszik a nyereg, ahol felérünk a felső menedékház fennsíkjára. Ez itt az út legmeredekebb része.

És fent vagyunk a Karl-Ludwig Hausnál.

A menedékházból hosszú felvonó vezet le a hegy lábához. Nem emberszállításra van, egy fém csillét lehet mozgatni rajta.

Innen már látszik a Heukuppe, ahova végül is nem mentünk már fel.

Az ebédlőhelyünkön fotózkodás

Egy holló kerengett körülöttünk, aztán le is szállt, de nem jött közelebb.

Egy kápolna a lavinaáldozatok emlékére.

Itt is a Heukuppe látszik

Indulunk visszafelé

Ismét itt vannak a tárnicsok

A Clusius-tárnics a háttérben a heggyel, amiről éppen lejöttünk

Rengeteg hunyor volt szanaszét

És még egy utolsó visszapillantás

Hazafelé még 2,5 óra vezetés .