2011. május 7., szombat

Túra a Rax-Alpok tetejére, a Heukuppelre

A start helye, amit kinéztem a Rax tövében levő Preiner Gscheid nevű hely. Idáig 2,5 óra az út (ugye autópálya-matricát nem vettem, így csak a mellékutakon tudtunk kanyarogni)

Ez még útközben készült, valami kastély van a jobb oldalon, előttünk meg a Rax.

Itt látható a túránk. A jobb alsó sarokból indultunk, bementünk a katlanba, és az oldalán fel a nyeregbe. Az első szakasz (1000-1300m) a parkolótól tart nagyjából addig, ahol a "Rax" felirat van a piros pöttyös, sárgával jelölt útvonal mellett. Itt van egy menedékház, Waxriegelhaus a neve. A turisták 75%-a csak idáig jön fel. Utána jön egy keményebb rész, ahol cikkcakkban vezet az ösvény a katlan oldalán 1800 méterig. Itt is van egy menedékház, a Karl-Ludwig Haus. Innen még egy viszonylag enyhe emelkedő vezet a csúcsig (ennek neve Heukuppe), 2007 méterig. A  felső menedékháznál megebédeltünk, és megállapítottuk, hogy kellően elfáradtunk, nem erőltetjük azt a 200 métert a csúcsig. Valószínűleg fel tudtunk volna menni, de nem volt értelme kínozni azt, ami addig kellemes volt. Felfelé 3,5 órát mentünk (és ez folyamatos kapaszkodás volt), visszafelé 2,5 óra volt a lejövetel.

Itt az út kezdete. Az ingyenes parkoló tele volt, így vagy 200 méterrel arrébb álltam meg, ahol az útnak volt egy kiöblösödése. A kapaszkodó rögtön a parkolónál kezdődik.


Tavaszi tárnics (Gentiana verna). Ezerszámra a gyepben, az első menedékháztól felfelé.

Itt még csak alig izzadva



Kár, hogy a fénykép nem tudja érzékeltetni, de élőben elbizonytalanítóan magasnak tűntek ezek a hegyek...



Ez a Gentiana clusii (Clusius-tárnics) vagy a Gentiana acaulis (pompás tárnics). (tárnics=encián)


Ez asszem Primula longiflora (hosszúvirágú kankalin). Ebből is rengeteg volt.

Sikerült egy zergét is megpillantani. Sok képen láttam, úgy tűnik, egyáltalán nem ijedős természetűek. Sajnos mi csak ezt az egyet láttuk, azt is annyira messze, hogy nem tudtam ennél jobb képet készíteni róla.

Ez itt már a katlan falán felvezető kapaszkodó előtt van


Vipera az ösvényen. A botommal megpróbáltam visszaterelni a bokrok közül, hogy jobb képet készíthessek róla. Nagyon mérgesen és hangosan sziszegett. Meg akartam mutatni Gergőnek is, de Évi nem akarta odaengedni, aztán mire mégis odaért, addigra már eltűnt a vipera. Egy másik kígyót is láttam, de az valamiféle sikló volt.

A felfelé vezető ösvény

A sok cikk-cakk közül az egyik cakk (vagy cikk).





Itt már látszik a nyereg, ahol felérünk a felső menedékház fennsíkjára. Ez itt az út legmeredekebb része.


És fent vagyunk a Karl-Ludwig Hausnál.

A menedékházból hosszú felvonó vezet le a hegy lábához. Nem emberszállításra van, egy fém csillét lehet mozgatni rajta.

Innen már látszik a Heukuppe, ahova végül is nem mentünk már fel.




Az ebédlőhelyünkön fotózkodás


Egy holló kerengett körülöttünk, aztán le is szállt, de nem jött közelebb.

Egy kápolna a lavinaáldozatok emlékére.

Itt is a Heukuppe látszik

Indulunk visszafelé




Ismét itt vannak a tárnicsok

A Clusius-tárnics a háttérben a heggyel, amiről éppen lejöttünk

Rengeteg hunyor volt szanaszét

És még egy utolsó visszapillantás

Hazafelé még 2,5 óra vezetés .

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése