A Rax-Alpokban

Némi tétovázás után indultunk el, mert az idő befelhősödött. Aztán végül úgy döntöttünk, hogy ha már ennyire nekiduráltuk magunkat, akkor mégiscsak elmegyünk, legfeljebb rossz idő esetén nem megyünk fel a felvonóval a hegyre.

Útközben nagy majálisban levő falvakon mentünk át és belefutottunk egy rally-versenybe is. Megálltunk, hogy Gergő is lásson ilyet. Készítettem pár képet.

Útközben - a Wartenstein-kastély Gloggnitz mellett.

A felvonó alja egy Hirschwang nevű falu mellett van, egy szép kis folyócska folyik a völgyben, kristálytiszta vízzel.

Itt már a felvonó mellett várunk a járat indulására. A felvonó egyébként 1000 méter szintkülönbséget hidal át, 550 méterről 1570 méterig.

És itt már libegünk

Találkozó félúton a másik kabinnal

És itt fenn - voilá - zuhog az eső...

Egy fél órán át várakoztunk a felvonó épületében, aztán az eső elállt.

Nekiindultunk feltérképezni a környéket.
Bár nem derült ki igazán az idő, mégis nagyon kellemes volt. Nekem nosztalgikus érzéseim voltak (Bár May Károly szerint érzései csak a vénasszonyoknak vannak) - nagyon emlékeztetett a Hargitára. Azzal a különbséggel, hogy ilyen magasságban a Hargitán már nemigen látsz magad körül még magasabb hegyeket.

Eső után...

Fura módon, ennek neve fekete hunyor (Helleborus niger)

Ez meg itt egy alpesi harangrojt (Soldanella alpina)

Hófoltok

Volt ugyan némi nyűgölés, de azért Gergő is egészen jól kaptatott felfele. Csak hát már éhes volt, így arról kellett beszélni vele, hogy mit fogunk enni. Kijelentette, hogy egy egész ökröt is meg tudna enni. Sőt, egy 16 éves ökröt is meg tudna enni. Mondtam neki, hogy az már nagyon rágós. Aztán megegyeztünk egy hatéves ökörben.

Ha ökröt nem is vittünk magunkkal, de Évi sütött finom fasírtot meg csirkecombot. Az Ottohaus környékén (ez egyik menedékház a rengeteg közül) megálltunk enni. A felhő hirtelen beborított minket és az eső is esni kezdett ismét. Így hát rövidre és nedvesre sikerült a piknik.

A lefele vezető út a ködben.

Azért egy kis ugrálásra mindig van energia

Odalent természetesen jó idő fogadott

És a visszaúton ismét láttuk a Wartenstein-kastélyt.

Hajnali les

Hajnalban kimentünk Rolanddal egy leshelyre, amit ő fedezett fel valahol Csorna környékén, kb. 60 km-re Szombathelytől. Fél négykor felkelés, fél ötkor indulás, negyed hatra a helyszínen voltunk. Egy egész csordányi szarvas ténfergett a kiszemelt magasles mellett, azokat persze megugrasztottuk, nem is jöttek vissza. Viszont sok őz volt és rengeteg nyúl a pitypangos mezőn. Az őzekről nem sikerült jó képet készíteni, de két nyuszi pont felénk slattyogott. Lekuporodtunk és a nyúl nagyjából 4 méterre megközelített minket.
Aztán amikor kicsit túl sok lett neki a fényképezőgépek kattogása, akkor elment, de nem túl nagy sietségben. Pár perccel később egy második nyúllal is végigjátszottuk ugyanezt.

Negyed nyolc körül aztán visszaindultunk, mert nekünk ugye mára volt betervezve a Rax-Alpokbéli kirándulás.

Ismét Zsuzsa farmján

Ismét kiszaladtunk a farmra. Zsuzsa nem volt ott, de azért körülnéztünk. Adtunk káposztát a lovaknak, megszagolgattuk egymást az állatok többségével és Gergő nagy ugrálást rendezett a szalmabálákon.

Utána elmentünk a dozmati templomhoz is. Dozmat az a falu, ami mellett Zsuzsa farmja van.

Szép és új házakat láttunk, valószínűleg a városból előszeretettel költöznek ki az emberek ide. Évi azt mondta, hogy ide még ő is kiköltözne. Idilli hangulat volt. Csend, kellemes tavaszi illatok a levegőben, meleg, gyönyörű, tiszta környék (sehol nem volt eldobott szemét a földön), rendben tartott kertek. Majd megkérdezem Zsuzsát, nem tud-e valamit a telekárakról.

Az ikervári duzzasztógát

Néhány képet láttam az ikervári duzzasztógátról, és megtetszett. Le akartam fotózni, úgyhogy elugrottunk oda. A gát 110 éves, az első magyar vízierőmű táplálásához építették.

("1895-ben Batthyány Ferenc gróf vezetésével megalakult a Vas vármegyei Elektromos Művek Részvénytársaság és az építési munkálatok 1895. szeptember 20.-án kezdődtek meg. 1896-ban már termelt az erőmű.")

Egy kicsit kísérletezgettem a szögekkel, még nem döntöttem el véglegesen, hogy melyik marad meg közülük.

Eztán egy kicsit tovább sétáltunk és egy szép sétányra akadtunk egy csatorna mentén. Ez alighanem a néhai Batthyány-birtok felé vezetett.