A ház szigetelése

Sikerült eldönteni, hogy megcsináltatjuk a házszigetelést. Ugyan ennek jórészt esztétikai, mintsem effektív hozadéka lesz, mindenképpen indokoltnak tűnt ez a lépés.

Megvettük Török Ferivel az anyagokat, és elkezdődött a meló 

2009. november 21.-i állapot:

Így néz ki a fal - a nedvesség miatt ledob magáról mindent - de reméljük, hogy ezt a Hungarocell huzatot nem fogja...

2009. november 25.-i állapot:
Itt már Hungarocell burkolat van a falon, de még nincs rajta az alapozás és a festés

2009. november 26.

Feri felesége, Jutka is eljött, hogy besegítsen

A falra rákerült a Hungarocell-en kívül az alapozás is

Itt még semmi nics a biciklibeállóból

2009. november 27.-i állapot:

2009. november 28-i állapot - készül a fedett biciklibeálló is

2009. november. 30.

2009. december 2.

A fedett kukarész- és biciklibeálló váza már elkészült. Csak a tetőt kell feltenni.

2009. december 3.

Itt abba kellett hagyni a hideg idő miatt. Úgy alakult, hogy a folytatásra csak 2010. március 26-án kerülhetett sor. Megvan a tető is.

És a végeredmény 2010. május 10-én

Kicsit sajnos lila lett a lábazat (eredeti szándék szerint szürke kellett volna legyen) de majd legfeljebb átfestem, ha nem leszek túl lusta hozzá...

Burgi tó, csónak

Kiszaladtunk a burgi tóhoz. Ott volt egy csónak, s lefényképeztem ilyen kissé "műanyagos" stílusban.

Bonsaifa valahol Gencsapáti környékén

A Szombathely-Bucsú út mellett láttam egy kis fácskát, és kiszaladtam, hogy lefényképezzem. Sajnos nem éppen úgy sikerült, ahogyan szerettem volna.

A Rax-Alpokban

Némi tétovázás után indultunk el, mert az idő befelhősödött. Aztán végül úgy döntöttünk, hogy ha már ennyire nekiduráltuk magunkat, akkor mégiscsak elmegyünk, legfeljebb rossz idő esetén nem megyünk fel a felvonóval a hegyre.

Útközben nagy majálisban levő falvakon mentünk át és belefutottunk egy rally-versenybe is. Megálltunk, hogy Gergő is lásson ilyet. Készítettem pár képet.

Útközben - a Wartenstein-kastély Gloggnitz mellett.

A felvonó alja egy Hirschwang nevű falu mellett van, egy szép kis folyócska folyik a völgyben, kristálytiszta vízzel.

Itt már a felvonó mellett várunk a járat indulására. A felvonó egyébként 1000 méter szintkülönbséget hidal át, 550 méterről 1570 méterig.

És itt már libegünk

Találkozó félúton a másik kabinnal

És itt fenn - voilá - zuhog az eső...

Egy fél órán át várakoztunk a felvonó épületében, aztán az eső elállt.

Nekiindultunk feltérképezni a környéket.
Bár nem derült ki igazán az idő, mégis nagyon kellemes volt. Nekem nosztalgikus érzéseim voltak (Bár May Károly szerint érzései csak a vénasszonyoknak vannak) - nagyon emlékeztetett a Hargitára. Azzal a különbséggel, hogy ilyen magasságban a Hargitán már nemigen látsz magad körül még magasabb hegyeket.

Eső után...

Fura módon, ennek neve fekete hunyor (Helleborus niger)

Ez meg itt egy alpesi harangrojt (Soldanella alpina)

Hófoltok

Volt ugyan némi nyűgölés, de azért Gergő is egészen jól kaptatott felfele. Csak hát már éhes volt, így arról kellett beszélni vele, hogy mit fogunk enni. Kijelentette, hogy egy egész ökröt is meg tudna enni. Sőt, egy 16 éves ökröt is meg tudna enni. Mondtam neki, hogy az már nagyon rágós. Aztán megegyeztünk egy hatéves ökörben.

Ha ökröt nem is vittünk magunkkal, de Évi sütött finom fasírtot meg csirkecombot. Az Ottohaus környékén (ez egyik menedékház a rengeteg közül) megálltunk enni. A felhő hirtelen beborított minket és az eső is esni kezdett ismét. Így hát rövidre és nedvesre sikerült a piknik.

A lefele vezető út a ködben.

Azért egy kis ugrálásra mindig van energia

Odalent természetesen jó idő fogadott

És a visszaúton ismét láttuk a Wartenstein-kastélyt.

Hajnali les

Hajnalban kimentünk Rolanddal egy leshelyre, amit ő fedezett fel valahol Csorna környékén, kb. 60 km-re Szombathelytől. Fél négykor felkelés, fél ötkor indulás, negyed hatra a helyszínen voltunk. Egy egész csordányi szarvas ténfergett a kiszemelt magasles mellett, azokat persze megugrasztottuk, nem is jöttek vissza. Viszont sok őz volt és rengeteg nyúl a pitypangos mezőn. Az őzekről nem sikerült jó képet készíteni, de két nyuszi pont felénk slattyogott. Lekuporodtunk és a nyúl nagyjából 4 méterre megközelített minket.
Aztán amikor kicsit túl sok lett neki a fényképezőgépek kattogása, akkor elment, de nem túl nagy sietségben. Pár perccel később egy második nyúllal is végigjátszottuk ugyanezt.

Negyed nyolc körül aztán visszaindultunk, mert nekünk ugye mára volt betervezve a Rax-Alpokbéli kirándulás.