Október 20-ára Évi budapesti kirándulást szervezett az osztályának. Még más osztályokból is hozzácsapódtak, plusz jött Évi két kollégája és mi ketten Gergővel, így összesen 38-an voltunk. Bősz szervezőmunka előzte meg, leveleket írtunk a Parlamentnek, az Iparművészeti Múzeumnak, Természettudományi Múzeumnak. Az Iparművészeti Múzeum nem tudott tárlatvezetést biztosítani, pedig vagy 10 nappal előre jeleztük érkezésünket. Ott viszont ahhoz, hogy értékelni tudják a gyerekek a látottakat, muszáj lenne a vezetés, így azt lemondtuk, s helyette a Természettudományit szerveztük be, mert ott azért önállóan is lehet csodálkozni.
Reggel négykor kelés, s fél hatra a pályudvarra, hatkor indult a vonat Pestre. Kilencre ott voltunk a Keletiben. Ott most fel van túrva minden, el is tévedtünk egy kicsit, amíg megtaláltuk a metrólejáratot - így már ott megkezdődtek az izgalmak, mert ha nem vagy ott percre pontosan a Parlamentnél, akkor fújhatod a szervezést, máskor nem engednek be.
A 12-es kapuhoz 10 perccel a megadott idő előtt értünk oda, így még időben voltunk. Némi kínt jelentett, hogy Gergőnek borzasztóan kellett pisilnie, azt viszont előre tisztázták, hogy a Parlamentben nem lehet vécét használni. Végül arrébb vittem Gergőt 50 méterrel, ott boldogan lepisilte a Kossuth-szoborcsoport hátsó részét, így megkönnyebbülten jelentkeztünk az őröknél.
A belépés ugyanolyan, mit a repülőtéren. Minden fémet le kell venni, azokat a csomagokkal együtt átvilágítják, az embereknek egy fémérzékelős kapunk kell átmenni. Akinél sípol, azt külön is ellenőrzik. A csoportból vagy 4-5 embernél volt sípolás, de végül bejutottunk. Egy nagyhangú idegenvezetőt kaptunk, aki olcsó viccekkel próbálta felhangolni a társaságot.
Az északi szárnyat nézhettük meg, választási lehetőség csak az igen vagy nem. Az alábbi képen a 12-es kaputól megyünk a középső rész felé. A főkaput csak különleges alkalmakkor nyitják meg, mi nyilvánvalóan nem sorolódtunk ilyen kategóriába
Ez már a középső főcsarnok, ami felfelé vezet, a korona felé.
Ez itt hátrafelé nézve a főcsarnokból a főbejárat.
Őrségváltás után érkeztünk, itt éppen a leváltott őrök indulnak pihenni.
Ez is a főbejárat, visszanézve
Egyik mennyezeti díszítmény
És a korona. Eléggé gyengén van megvilágítva és a vakuhasználat tilos. Máshol mindenhol szabad fényképezni vakuval is, de itt nem - az idegenvezető szerint az ékkövekben okoz kárt a fény, szerintem a korona szövetrészeit féltik, de hát nem ez volt az idegenvezető első vagy utolsó tárgyi tévedése.
A koronateremtől jobbra egy "tanácskozóterem" van, ez vezet a kongresszusi teremhez. Egy hatalmas szőnyeg van benne (talán 20x40 m), de a színei és mintái meglehetősen közönségesek. Nekem nem tetszett. A freskók sem. Nagyok és színesek, de nem igazán jók festményként. Az épület maga persze a kor követelményeinek megfelelően díszes és aranyozott, de nagyon szép, méltóságteljes, jó arányokkal.
A tanácskozóteremből kivezető fafaragású ajtó
Az iparágak allegóriái szobrokban a terem oszlopain.
A tanácskozó terem és a kongresszusi terem közötti folyosó.
A kongresszusi terem. Csak a mellvédig mehettünk.
Itt baszogatja a Hazát az elit.
Számozott szivartartók a kongresszusi terem melletti folyosón. A képviselőknek meg kellett jegyezniük, hogy melyik rovátkába tették saját szivarjukat.
Egy ablakrészlet a folyosón.
Ismét a Parlamenten kívül. Amint látszik, fantasztikus időt kaptunk, bőven 20 fok fölött volt a hőmérséklet, ingben lehetett jönni-menni. Szombathelyen időközben hideg, felhős, kellemetlen idő volt.
Panoráma a Parlament sarka felől a budai oldal felé nézve.
Szabadprogram volt, ezalatt felmentünk Babához. Szegényke egyre gyengébb, egyre vékonyabb. A szabadprogram után ismét gyülekező a Deák téren.
A Nagyvárad tér a Semmelweis magas épületével - idáig metróztunk, ennek közelében van a Természettudományi Múzeum.
És itt a múzeum bejárata. Itt nem tudtam fényképezni. Egy nagy bálnacsontváz fogadja az embert, a nagy terem az itt látható kupola alatt, a földszint alatt van.
A Természettudományi Múzeum enyhén csalódás volt. A bécsihez hasonlóra számítottam, de meg se közelíti azt. Volt néhány szép részlet, például egy korallzátonyt rendeztek be, ahol sejtelmes tengeralatti fényben a zátony fölött lehet járkálni átlátszó üveglapokon, alattunk voltak a korallok, halak. Sok őskövület volt, de jórészt növények, kisebb állatok - a gyerekek nyilván főleg Tirannosaurusra számítottak, nekik nem volt ez olyan nagy élmény. Volt mamut, fehércápa életnagyságú modellben, ősemberek, stb., de a negyvenötödik Ammonites után már valahogy nem lelkesedik annyira az ember.
Gergővel ketten különjegyet vettünk a Dinókertbe, de az se volt egy nagy durranás, volt ott vagy hat-hét műanyag dinosaurus, életnagyságban, de jórészt csak kisebb fajták.
A gyerekek (16-17 évesek) nagyon hamar megunták (Gergő azért tovább bírta), és inkább kávézási lehetőség után ácsingóztak. A bemenetkor egy közös szekrényben hagytuk a ruháinkat, táskáinkat. Valamelyik kölyök piát hozott magával, amit nem zárt be rendesen, így jónéhány hátizsák attól kezdve átható piaszaggal telítve járta az útját Budapesten.
A múzeum egyik épülete kívülről (ez nem a kiállítási rész, ide nem engedtek be minket).
Elmentünk a Bazilikához is, de ide egyik gyerek se akart bejönni, pedig nagyszerű élmény. Óriási belső terek, lenyűgöző a kupola belülről.
Itt én elszakadtam a csoporttól, és elmentem az Operáig. Ott is készítettem néhány képet.
Fél hatra volt megbeszélve a találkozó a Deák téren (ott ittam egy egész jó, de azért nem fantasztikus Starbucks kávét). Négy gyerek is késett, ők nagy letolást kaptak Évitől (hatkor indult a vonat a Keletiből).
Végül rendben elértük a vonatot. Gergő a végére már kezdett fáradt lenni, de azért összességében prímán bírta a hosszú vonatozást (összesen vagy 6 óra volt). A metrót imádta. Ott egyébként láttuk az újonnan vásárolt metrót is, de az csak próbajáraton van még. Beáll a megállóba, de nem a peron oldalán nyitja az ajtókat, nem lehet felszállni. Gergőn a fáradtság úgy tört ki, hogy figyelemfelhívó produkciókba kezdett. Nagy hangon mocskos vicceket mesélt, obszcén mutogatások, stb. :-)
Összességében kellemes élmény volt a kirándulás, jól elfáradtunk. A telefonom szerint vagy 12 km-t gyalogoltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése