Múzeumfalu, Márton-nap

Gergővel kimentünk kettesben a Múzeumfaluba. Jó nagy vásár volt, a rossz idő ellenére. Az idén beengedték a bóvlisokat is, sajnos. Szerencsére a hátul eső részekre szorultak, de azért elég lehangoló volt. Gergő kapott egy lepényt (pitaszerű tésztába csomagolt tejfölös-sajtos-szalonnás töltelék). Finom volt, de meglehetősen vastag ára volt, 800 Ft. Én egy darab ötéves érlelésű sajttal leptem meg magam.

 

 

Miután kijöttünk a Múzeumfaluból, a tó mellett találtunk néhány Márton-napi kóborló libát. Gergő nagy örömére. Kergetőztek egy darabig. Egy kicsit Gergő kergette a libát, aztán a liba megunta, és nagy sziszegve Gergő után vetette magát. Persze nagy sikoltozás és öröm. Valószínűleg a vásárból ez a két élmény marad meg majd neki - a lepény és a sziszegő liba.

 

Délután, egy korábbi ígéret miatt, palacsintát sütöttünk Gergővel. Egészen jól sikerült,de a lényeg az utolsó palacsinta volt, amit nem kentünk meg és kineveztünk "gyakorlópalacsintának". Gergő nagyon meg volt illetődve palacsintaforgatási tudományom láttán és nyilván ő is ki szerette volna próbálni. Így hát abban egyeztünk meg, hogy egyelőre hideg palacsintával és hideg serpenyővel kipróbálhatja.

Hát, az eredmény vegyes volt. A palacsinta időnként forgott is a levegőben, de főleg mindenütt landolt. Volt mennyezet, szekrény, szőnyeg, stb. Azért jó mulatság volt.