A terület térképe
A 14. század elején kezdték építeni a várat a Nagymartoni grófok. Ezek hatalmaskodó, renitens emberek voltak, nemsokára elvették tőlük a várat és a területet. Több tulajváltás után végül Esterházy Miklós kapta meg 1622-ben, zálogba, ami végül is rászállt. Ő építtette át abba a formába a várat, amiben ma is van. Csak az öregtornyot tartotta meg, de erre is ráépített még egy emeletet, így lett 60 méternél is magasabb. Miklós nádor fia, Pál herceg feljegyezte naplójába, hogyan segítettek a torony építésénél a család tagjai és szállították fel a szűk lépcsőházban az építőanyagot a tetőre: „Kinek tégláit úgy vittük fel mindnyájan, hogy egyik a másik kezébe adta a téglát, az utolsó éppen a torony tetején lévén a földre tette és így egy nap az egész téglát fölvitték. S ezután befödvén, Szent Mihály arkangyal képét tették föl, kinek tisztességére építtetett.”
A parkolóból így látszik a vár
Néhány kép közelebbről:
Bejárat a vár belsőbb területeire
A várfal és a vár belső udvarára vezető kapu
Az Esterházy családnak végül is kényelmetlen volt ez a vár, mert nem tudták kifűteni, és nehéz volt feljutni a hegyre. Így végül is áttették a székhelyüket Kismartonba, ezt a várat pedig kincstárnak és fegyvertárnak használták. Az övék volt Magyarország legnagyobb, magánkézben levő fegyvertára. Esterházy Pál, amikor a Habsburgoknak szükségük volt rá, egymagában 2000 embert állított ki. Azaz, ellátta őket egyenruhával, felszereléssel, fegyverrel, lóval, étellel-itallal, így vezette őket hadba a császár megsegítésére.
A belső várudvarra vezető ajtó kopogtatója
A kapu feletti címer
Az Esterházy család szerencsehozó krokodilja, a kapualj mennyezete alá fellógatva
A belső várudvar
Néhány terem szabadon látogatható, de a többi csak vezetővel. Itt találkoztunk magyar vezetőnkkel, aki jól felkészült ember volt, kicsit talán túlságosan is nagy véleménnyel magáról és tudományáról, kissé erőltetett viccekkel, és elkalandozó gondolatmenetekkel - de végül is összességében jól, élvezhetően mutatta be a várat.
A fegyvergyűjtemény egy része - tölténytáskák, kardok, puskák
Míves pisztolyok
Az Esterházyak engedélyt kértek és kaptak az uralkodótól fegyvergyártásra. Ekkor a vár pincéit fegyvergyárrá alakították át. A felső tálcán szőlőkartácsnak nevezett kis üveggolyók vannak. Ezeket egy vesszőfonatba szorították, és a fonatot a golyó helyett töltötték az ágyúba. Borzalmas sebesüléseket okoztak.
Alul kezdetleges kézigránát-szerűségek, vastag üvegből. Ezeket lőporral és üveggolyókkal töltötték meg.
Az Esterházyaknak pallosjoguk is volt - éltek is vele. Ezen a széken vagy 170 szerencsétlennek ütötték le a fejét. A delikvenst arccal a támla felé ültették, ezért van ott kivágva a térdnek a helye. Egy számla is ki van függesztve, ahol a hóhér részletesen felsorolja, hogy mennyivel tartozik neki a várúr az éves ténykedéséért. Negyven rendbéli botozás ennyi, húsz rendbéli kézlemetszés annyi, három lefejezés amannyi. A lefejezésért szép pénzt kapott, amennyiből egy teljesen felszerelt telivér lovat lehetett vásárolni.
Tölténytáskák a fegyvertárban
Lafetták és ágyúk
Mozsárágyú - két kilométerre lehetett ellőni vele azokat a kőgolyókat
A várudvar egyik részlete
A nevezetes várkút.
A kút 146 méter mély. Mögötte van az a kerék, amelyben járkálva (mint egy mókuskerékben) húzták fel a vizet. A legenda szerint török rabokkal ásatták ki, de ez nagy valószínűséggel csak legenda. Még valamelyik környékbeli várban is hallottam ezt a legendát - talán Lánzsér volt az, nem emlékszem. Ott se volt igaz...
Itt ért véget a vezetett túra. Sajnos a kincstárat nem tudtuk megnézni, az is csak vezetővel látogatható, de a magyar turisták elfáradtak a kétórás történelemórától, így nem jött össze a szükséges 15 ember, ami a minimum a vezetett körúthoz. Így aztán felmentünk megnézni a szabadon látogatható termeket.
Előszeretettel gyűjtögették a míves órákat, szekrényeket, automatákat.
Egy török katonatiszt sátra, hadizsákmány
A várban lépten-nyomon gyönyörű zárak az ajtókon
Épp egy nagyszabású esküvő folyt amikor befejeztük a várlátogatást. A menyasszony és a vőlegény szép nagydarab, vágnivaló volt. Ott voltak előkészítve a hozzávalók a virágesőhöz, fehérgalamb-eregetéshez és persze ott volt a felbérelt néptáncos testület is.
A szándékosan hosszú záridő miatt lendületesnek tűnik a tánc, de valójában tipikus labanc tipegés volt, néhol egy-egy erőltetett rikkantással fűszerezve.
Egy kis burgenlandi tájrészlet, már hazafelé menet. Érdekes, hogy elég szelíd dombvidék, de helyenként olyan kemény szerpentinek vannak, hogy az aprónépnek a hátsó ülésen szépen zöldülni kezdett a képe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése