Ónos eső

Több mint egy napon át ónos eső szitált, ma reggel így nézett ez ki:

A kocsiból

A koncsin kívülről

A háznál a szögesdróton

Séta a rohonci tó feletti völgyekben

Kimentünk a rohonci tóhoz, és onnan pár kilométert felsétáltunk egy olyan úton, amin korábban még nem voltunk. Nagyon kellemes volt az idő, szép volt a táj és színes volt az erdő is.

Gergő rongyoskiflit süt (croissant)

Így készül a sajttal töltött croissant

A só ugyan kifelejtődött belőle, de amúgy nagyon finom lett.

Házépítés, 2013

A blognak ez a része önálló életre kelt és új címre költözött!
http://bzshazepites.blogspot.hu/2013/09/2013.html

Kocsibeálló fázisai

Feri elkészítette a kocsibeállót. Kis, betonnal kiöntött lyukakba kerültek az "Y"-vasak, ezek tartják a villájukban a gerendákat. A tetőre sima hullámlemez került. A szerkezet legmagasabb harmadát körbefalaztuk a betonyp (más néven CK) lapokkal. A CK-lap gyakorlatilag fűrészporral/forgáccsal kevert beton. Ezek a régi istállóról kerültek le, így ingyen volt. Igaz, Ferinek le kellett vágnia a szélüket, mert a régi akácfa oszlopokra óriási szegekkel rögzítették, amiket egyszerűen nem lehetett kihúzni, így szinte mindegyik CK-lap sarka letöredezett, ezt a részt le kellett vágni.

Itt van a folyamat:

A faszerkezet szép, egészséges, de a CK-lapok szörnyen néznek ki. Az ajtó is, amit Feri nem tudom honnan szerzett, de egy beltéri, kopott ajtó.

Így hát vettem zárat az ajtóhoz, felszerelkeztem 2,5 liter zöld festékkel és 7,5 deci fehér radiátorzománccal, és nekiálltam a munkának (30-34 fok közötti hőségben). Betettem az új zárat, lefestettem az ajtót és a szerszámtárolót.

A felületet kiszámoltam ugyan és megnéztem, hogy a festék mekkora felületre elég, de vagy túloztak a dobozon, vagy én használtam a szükségesnél bőkezűbben a festéket, de elfogyott. Vettem még 3/4 liter zöldet, de az is elfogyott és még mindig nem voltam kész a festékkel. Végül, a harmadik Tesco-kirándulás és a második 3/4 liter utolsó cseppjei után sikerült valahogy lefesteni (néhány apró felület és sarok még mindig szürke, de ez nem látszik annyira).

Lévén, hogy érzésem szerint borzalmasan egyhangú a bódé, így vettem még egy sárga festéket is és több kísérlet után ezeket a gyönyörűséges ábrákat festettem az üres felületekre:

Nem az a lenyűgöző esztétikai élmény, de az üres felületnél sokkal jobb (szerintem legalábbis).

Jeli arborétum, Oszkó

Elmentünk a Jeli arborétum mögé és az autót letéve legyalogoltunk Oszkóig. Szép, illatos erdei út vezet odáig, a pincék mellett

Egyik pince mellett ott bóbiskolt a gazda is. Ráköszöntem egy "jó napot"-tal. Erre felriadt, első kérdése az volt, hogy "Sietős az útja?". Mondom, nem igazán. "Akkor jöjjenek ide, kóstolják meg a hegy levét!" Első dolga az volt, hogy Csutkának vizet töltsön, mert az biztosan szomjas. Aztán persze elővette a bort. Ezt visszautasítani nem lehet, de a vezetésre tekintettel sikerült egy ujjnyi mennyiségre leszorítani. Megdicsértem persze, egészen odavolt.
Ezért is szeretem ezt a völgyecskét, gyakorlatilag nem tudunk úgy végigmenni rajta, hogy valaki be ne hívjon s meg ne kínáljon valamivel. A tulaj neve Horváth Róbert volt.
Aztán még ellátott oszkói brosúrákkal. Ezeket a Hegypásztor Kör készítette, akiknek annak idején én is dolgoztam, amikor a falu első honlapját készítettem el nekik.

Fel van tüntetve Csíksomlyó is a táblán (bár ez csak akkor látszik, ha kinagyítod a képet)

A völgy alján van a falu két nevezetes vén tölgyfája, többszáz éves monstrumok. Az egyik már kezdett széttöredezni a saját súlya alatt, ezt mindenféle kábelekkel megerősítették.

Átmentünk az oszkói Hegypásztor pincékhez. Ez egy valami múzeumfalu-féleség, ahol szállást is lehet bérelni. Annak idején itt töltöttünk néhány szép napot Diményékkel. Azóta még szebben felújították.

Gyógynövény-lapirintus (Kneipp-módszer)