A műsor keresztény beütésű volt, de tündérekkel, gonosz királlyal fűszerezve.
A kölykök aranyosak voltak, főleg amikor összevigyorogtak, vagy sugdolóztak egymás között. Gergő nagyon izgult kemény egymondatos szereplése miatt, de végül nagyon magabiztosan, botlás nélkül előadta.
A gyerekek és a tanítónénik nagy tapsot kaptak a végén.
Évi az Iseum Toursnál fizetett be erre a salzburgi útra. Indulás hajnali fél ötkor. Pénteken bekapcsolva felejtettem a rádiót az autóban, az teljesen kimerítette az akkumulátort, így taxit kellett hívni. Az odaút meglehetősen érdektelen volt és unalmas. Jórészt ködben utaztunk. Sopronban vettük fel az idegenvezetőt, attól kezdve ő időnként bejelentette, hogy ha kinézünk az ablakon akkor mit is kellene látnunk (ha mondjuk 30 méteren túl is látnánk a ködtől).
Két sofőrünk is volt, akik kb. 2 óránként váltották egymást. Egyikük egy nagyon alkoholista kinézetű csontsovány pasas, a másik meg egy fejebúbján kopaszodó kis kövérkés nő. A nő jobban vezetett, nem tudom a kopaszsága miatt-e.
Salzburg Ausztria negyedik legnagyobb városa, kb. 150 000 lakossal. A német határ mellett van fent északon, Szombathelytől 450 km, Münchentől 150 km.
A Salz németül sót jelent, onnan származik, hogy a Salzach folyón sót szállító uszályokat jó keményen megadóztatták a helyi népek.
Maga a környék 7000 éve lakott, de 2000 éve a rómaiak alatt kapott először "municípium" rangot.
A külváros elég lehangoló. Több nagyon szar tömbházat is láttam, pont olyanokat, mint amilyenek Szentgyörgyön vagy Kézdin vannak. Még csak nem is túl jó állapotban. Az óváros nagyon szép, gazdag barokk épületekkel.
Tizenegy is elmúlt, mire végül elindulhattunk a városban. Esett az eső. Évi meg Gergő többé-kevésbé vízhatlanul voltak öltözve, de én a wetter.at nagyon megbízhatónak mondott időjóslása alapján csak dzsekiben voltam, teljesen átáztam
Elsőként átslattyogtunk a világhírű Mirabellengarten nevű parkon. Ez nyáron szép, most jórészt hó alatt volt, csak a szobrok, oszlopok emelkedtek ki.
Nyáron valami ilyesmi kellene legyen:
Ez a Salzach folyó partján, jópofa szobor
A Salzach hídja teli van aggatva lakatokkal, a szerelem állandóságának fogadalmaként. Ugye a lakat olcsó...
Leváltunk a csoporttól, mert túl sokan voltunk, túl nagy volt körülöttünk is a tömeg és a sok esernyő között amúgy is csak elvétve hallottuk az idegenvezetőt.
A háttérben a "Festung", a vár.
A katedrális
Ezt az aranygömböt a rajta álló fehér inges emberrel egy Stephan Balkenthol nevű szobrász szoborta, a neve "Sphaera". 2002-ben Salzburg egy "szokatlan" művészi alkotási projektet indított, több művel városszerte, ez a golyó az egyik. A golyó másik neve "Ember a világ tetején", de igazából Balkenthol soha nem árulta el, hogy az ember kicsoda és maga a golyó mit jelképez valójában. Az egyszerűség kedvéért a helyiek állítólag a világ legnagyobb Mozartkugelének nevezik. A teljes alkotás 9 méter magas.
A vár ("Festung") a Salzach folyó partjáról.
Vettem mindannyiunknak "Salzburg Card"-ot. Ezzel gyakorlatilag minden múzeumba be lehet menni, de plusz még állatkertbe is, és ingyen lehet használni Salzburg tömegközlekedését meg még sok más kedvezménnyel is jár. Utószezonban felnőttnek 22, gyereknek 11 euró, főszezonban pár euróval drágább. A csoport egyenként fizette a jegyeket, de én úgy számoltam ki, hogy így jobban megéri, ha nem csak a tervbe vett két helyre megyünk be. A várba egy siklóval mentünk fel, az is ingyen volt ezzel a kártyával. Gergő nagyon élvezte, mert egy automata elé kellett tartani a kártyát, az meg ellenőrzés után kinyitotta előtte az ajtót.
Videók a várból:
Ezen a légifelvételen jobban látszik a vár a maga egészében:
Jópofa karácsonyi díszek voltak. A vár környékén mindent ezekkel a sárga csillagokkal díszitettek fel, jól nézett ki.
Bementünk a marionettmúzeumba is. Salzburgban van a világ egyik legrégebbi bábszínháza, 1913 óta működik.
A várat a 11. században kezdték építeni, egyike a legnagyobb középkori váraknak Európában. Nagyon szépen helyreállították. Fűtés persze nagyon gyéren van, gondolom még a gazdag labancok sem tudják megengedni maguknak, hogy egy ekkora kőtömeget kifűtve tartsanak. A salzburgi érsekség székhelye volt.
Kilátás a vár egyik terméből a városra
Régi hangszerek.
Ez itt a "serpent"-nek nevezett fúvós hangszer, 2 méter hosszú (lenne kinyújtva)
Valami bonyolult rézfúvós
Régi szúró- vágó- és lőfegyverek. Gyönyörűen kidolgozott závárzatok.
Kínzó- és egyéb eszközök.
Ez egy hüvelykszorító.
Erényöv. Gondolom egy ügyes kezű mesterembernek nagy keletje lehetett :-)
Ez valami szégyenmaszk, a kikapós menyecskék kellett viseljék. Már ha nem azzal kaptak ki, akivel ki kellett volna kapniuk.
Konyharészlet
Ez a vár díszterme vagy fogadóterme. Óriási kőoszlopok, minden dúsan aranyozott. Nem lehetett kis teljesítmény ezeket az oszlopokat ide felhozni. Az oszlopok középső része (legalább három méter hosszú darabok) egyetlen kőből van faragva.
Lábakon álló csempekályha
A vár egyik budija. A szobácska kiugrik a várfalból, a retyó a várfal mellé szotyogott le a magasból
Bonyolult bordák tartják a mennyezetet.
Ezüstholmik
Egy első világháborús telefonközpont
A várlátogatás után visszaereszkedtünk a siklóval a városba és kajálóhelyet kezdtünk keresni. Végül a preferenciák és zsebi megfontolások után egy olasz pizzázó mellett döntöttünk. Zsúfolva volt, de szerencsére nem kellett várjunk az ürülésre. Az utánunk érkezőknek viszont sorba kellett állniuk a bejáratnál. Gergő egy sima pizzát kért, én egy pizzának nevezett izét, ami igazából valami pizzatészta-batyuba töltött pörköltnek tűnt. Nem volt rossz, jóllaktam vele, de a külseje kicsit égett volt. Évi csak levest rendelt, de meglehetősen aprócska adagot kapott.
Megnéztük Mozart szülőházát. Itt nem volt szabad fényképezni, így innen nincs kép. De nem volt semmi extrém érdekes. Láttuk Mozart haját, néhány használati tárgyat, festményeket a családról, saját kezű leveleket, stb.
A szülőház a Gerteibegasse nevű sétálóutcában van. Az utca Salzburg legelegánsabb utcája. Ehhez képest ritka sok bóvli van ott. Óriási a tömeg, japánok, oroszok is verik le egymást a lábukról. Sok a koldus. Amputált kezű-lábú szerencsétlenek kuksolnak egy sarokban vagy térdepelnek szentképet szorongatva. A csapból is Mozart folyik. A Getreibegassén van vagy ötven üzlet, ami mind a kizárólag egyetlen és eredeti Mozarkugelt árulja. Persze mindegyik mást. Vagy legalábbis a csomagolása más. El tudom képzelni, hogy igazából Hongkongból hozatják nagy részét. Mindenféle legendák keringenek arról, hogy honnan is lehet eldönteni, hogy melyik az eredeti. Van aki "tudja", hogy hol gyártják az Igazit, mások azt mondják, hogy a kék papíros az eredeti.
Az igazság az, hogy egy csaknem ehetetlen marcipános szar, de nagyon jó a marketingje...
Gergő kapott egy nyalókát, amivel ő boldog lett, a szája meg zöld.
Bementünk a katedrálisba is, Európa egyik legnagyobb orgonája van benne. Az orgona a mi szemszögünkből nem tűnt nagynak, de a belső tér tényleg szédületesen nagy. Azért a budapesti Bazilika szebb.
Megnéztük Mozart lakóházát is, ez a szülőházzal ellentétes oldalon van a Salzach másik partján. Egy nyolcszobás szerény kis kunyhóban nyomorgott szegény. Kaptunk választható nyelvű "audioguide"-ot is, de nem volt már annyi idő, hogy kényelmesen végighallgassunk mindent.
Ez már az indulás előtti idő. A busz késve érkezett, sokat kellett tocsogni az esőben, míg végre felszállhattunk. Szuper trolibuszok közlekednek a városban, nagyon futurisztikusak. Sajnos már kevés volt a fény, nem tudtam jó képet készíteni róla.
A hazaút az odaúthoz hasonlóan hosszú, unalmas és eseménytelen volt, éjfél környékén érkeztünk meg az irodához, onnan ismét úriasan, taxival mentünk haza. Összességében azért jó élmény volt az út.
