Mönichkirchen

Egy viszonylag hirtelen döntés eredményeként elmentünk Mönichkirchenbe. A szokásos módon, a Google műholdfelvételeit böngészve néztem ki a helyet. Nincs messze, körülbelül 70 km a kapunktól számítva. Igazi szép tavaszi nap van ma, már 20 fok körül. Megjöttek a gólyák, a tegnap bárányhúst hoztunk Iváncról, akkor láttuk az első gólyákat.

Lefényképeztem a turistatáblát. Ezen látszik, hogy milyen utat jártunk be. Amúgy ez egy nagy sípálya, mi is jórészt a sípálya mentén kapaszkodtunk felfelé. Az alsó része amolyan "családi", a felső viszont elég meredek.

1-el van jelölve a parkoló Mönichkirchenbe (amúgy egy apró kis hegyi falu), ahol az  autót letettük. A 2-es keret az, ahol először megálltunk, egy Enzian nevű menedékház van ott (most zárva). A 3-assal jelölt keretig kapaszkodtunk fel, ami kb. 450 méter szintkülönbség a parkolótól számítva. Ott van a legújabb felvonónak a felső állomása. Ettől kezdve csak hegyi ösvények vezetnek feljebb, de én el szeretnék menni az 1750 méteren levő Hochwechsel csúcsig. Évi is nagyon szeretne jönni, majd megpróbáljuk mostanában. De ahhoz hosszabb időt kell rászánni, nem ilyen délelőtti programot, amikor még hazaérkezés után kell elkészíteni az ebédet.

Az első hófolt. Itt Szombathelyen már régen elolvadt az utolsó hópehely is.

Érdekes megoldású, jellegzetesen osztrák kerítés. Az összekötéshez valami hajlékony vesszőt, feltételezésem szerint fűzfavesszőt használnak.

Jópofa házikók. A tetejüket az a kátrányos izé fedi, mint a Réten, de a falak eredeti, durván megfaragott rönkökből van. Gondolom, hogy valamikor istállóként szolgálhattak.

Ez a 2-es kerettel jelölt állomás, itt egy játszótér is volt, mászófallal, amit persze Gergőnek azonnal ki kellett próbálnia.

Nem csak Gergőnek...

Labancul összerovott gerendák

Az egyik kis házikó

Ez már jóval feljebb, itt kezd igazán magashegyivé válni a táj. Kb. 1300 méteren.

A felső felvonó felső vége 1430 méteren van, közvetlenül mellette van egy rönkfákból készített emeletes menedékház. Egyelőre félkész állapotban. Nagyon jól néz ki.

Látkép a félkész menedékház mellől

Elég sok még a hó(folt) idefent.

Egy vízgyűjtő medence - alább is láttunk ilyet, de ott már nem volt befagyva, mint itt. Nem tudom, mire akarják használni - úgy látom, hogy főleg az olvadó hó táplálja.

Ivánci kastély

Elmentünk Iváncra azért a fél bárányért, amit szegődtem. Visszafelé megálltunk az ivánci kastélyt megnézni. Gyönyörű épület, hatalmas parkkal. A Sigray családé volt, 1767-ben épült. Már vagy 50 éve szociális otthon, ez kvázi az aggmenháznak felel meg.

Rengeteg berki szellőrózsa és odvas keltike, meg persze kankalin van a parkban.

Egy szép, vemhes fekete macska, aki egyfolytában körülöttünk sündörgött, talán kaját remélt.

A kastélyparkban egy kuriózum, az 1770 körül ültetett tulipánfa. A Sigray család nagy becsben tartotta, még ma is látszik egy, külön a fához épített öntözőcsatorna maradványa.

Léka környékén

Nem volt kedvünk ezekhez az erőltetett ünneplésekhez, így elmentünk egyet a szomszédba. Bár Lékán voltunk már, sőt a várat is megnéztük, de a környékbeli erdőkben még nem járkáltunk. Kellemes volt, rengeteg áfonyaszárat láttunk (néhol térdig ér) - érdemes lesz eljönni ide áfonyászni.

Utána még lementünk Lékára, körbejártuk a várat, utána még az alatta levő tavat is.

Van egy nagy kilátó, 4 emeletes, 25 méter magas. Ennek eredetijét még Esterházy Miklós építtette a 20. sz. elején, feleségének, Margarétának ajánlva. Most is ez a neve: Margarethenwarte.

Léka vára

A tavat láthatóan felcsapták művészeknek kiállítóhelyül, sok modern szobor van körülötte.

A kankalinok után az év első virága - asszem martilapu.

Séta Csikósékkal a Szarvaskó felé

Csikós Zsuzsával, Tiborral meg két unokájukkal voltunk egyet sétálni.

Tavaszelőtti séta Oszkó felé

Egyik kedves kirándulóhelyünk lett ez az Oszkó melletti séta. A Jeli arborétumon túl néhány kilométerrel letesszük az autót, és egy völgyön keresztül lesétálunk az Oszkó pincesorának helyt adó völgybe.

Érdekes, hogy máris vannak gombák. Több ilyen piros csészegombát is találtunk.

A tavasz még mindig nem robbant be, kiaszott és száraz a táj, de a levegő már egészen tavaszi. A házikók, mint azt már láttuk korábban is, régiek, többnyire lepusztultak, de nagyon aranyosak.

A meredek domboldalról pont rá lehet látni a zsúpot leszorító horgasfákra.

Egy bennszülött - a „hegy levétől” meglehetősen vereslő arccal, behívott magához egy pohár borra és egy falat sonkára. Nagyon kedves volt, mindenáron jól akart lakatni bennünket.

Farsangi készülődés

Gergő varázslónak akart öltözni, így befestettünk kékre egy lepedőt és arany- meg ezüstszínű fóliából ragasztottunk rá mintákat. Egy nagy papírból varázslósüveget is hajtogattunk. Az internetről megtanultam csillagot origamizni, az került a süveg tetejére.

Nem sikerült olyan nagyon fényesen, de a célnak bőven megfelelt, és nagy mulatság volt a sok ragasztót kiszedni a padlószőnyegből...